Hazaérkeztünk

tegnap. A "NYARALÁSBÓL". Eredetileg úgy volt, hogy ma jövünk, de annyira rossz lett az idő, hogy már nem bírtunk tovább a szobában kuksolni. Pedig minden olyan jól indult... Azt persze tudtuk, hogy nem lesz egy verőfényes nyaralás, de azért egész-napos esőkre nem számítottunk. Gondoltuk, ha nem fürödhetünk egész hétem, majd körbekirándulgatunk. Vasárnap és hétfőn egy kicsit azért "napoztam" meg fürödtünk is, a szálloda medencéjében, szerdán pedig a tóban (Hévíz) szerettünk volna fürdőzni. Mert vasárnap az időjárásjelentésben még azt jósolták, hogy a hét elején lesz rossz idő, ezért terveztük így, hogy szerdán - hét közepén - már javul annyira, hogy mehetünk a tóba. Hát nem javult. A fiam és a férjem fürödtek még aznap is: esőben, 12 fokban, de Gréta meg én egész nap TV-t néztünk meg aludtunk. Végülis ez is egyfajta pihenés... (Engem speciel, naggyon-nagyon idegesített) Aztán megelégeltük a rossz időt, a sok semmittevést (mert kirándulni sem lehetett, az eső vízszintesen esett!) meg a sok evést (svédasztalos reggeli és vacsora!), és hazajöttünk. Persze tudtuk, hogy jön a jó (azaz jobb) idő, és mire hazaérünk minden megjavul, de már nem volt maradásunk. És egyébként is, pénteken amúgy is jönni kellett volna. (Amúgy itt nálunk ma sem volt nap, pedig azt jósolták, de gondolom Hévízen már lehetett napozni)

Hazafelé viszont - legalább én - kárpótolva lettem: sikerült a családdal elfogadtatni, hogy térjünk be a Duna Házba, a Rayher-be!!! Hááát az tényleg nem semmi hely! El tudtam volna tölteni ott egy fél napot (mint oly sokan mások!), de nem lehetett, mert így is nagy kegyben részesültem, hogy eljött velem ODA a család. Ígyhát: gyorsszétnézés+gyorsvásárlás= kb. fél óra alatt letudtam! És az a furcsa az egészben, hogy nem bántam meg semmit, mármint azt nem bántam meg, amiket megvettem, és azt sem bánom, amiket nem vettem meg. Merthát sokmindent tudtam volna még, de a pénzt is számít, ugyebár! Úgyhogy a család kellemesen csalódott, nem is számítottak ilyen gyorsaságra. A baj csak az lett, hogy Pestről kifelé akkora dugóba jutottunk - nem vagyunk mi ehhez szokva, egyébként lehet, hogy nem is volt olyan hatalmas - szóval tök ideg volt mindenki - rajtam kívül- hogy mikor érünk már az M3-asra. Én meg csak ábrándoztam a cuccokról magamban és közben furdalt a lelkiismeret, hogy mindez miattam van... De ŐK egy szóval sem hibáztattak. Olyan jók hozzám!

Nos itt a szerzeményem:

És így, hogy nyertem 1 napot, meg ogy a Rayher felpiszkálta a scrap-énemet, végre befejeztem egy rég elkezdett oldalt. Korábban írtam már egy "görög"-oldalról, de nyomtató híján nem csináltam még meg. Hát, nyomtatóm azóta sincs, de már nem várhattam vele. Ígyhát kézzel írtam a címet, a kommentet meg egy sima - és nem görög, mint ahogy eredetileg akartam - betűtípussal nyomtattam ki (az irodában, már hetekkel ezelőtt :). Az új virágokból is tettem fel, meg a szegecselő-lyukasztó kalapácsnak is nagy hasznát vettem (nem is tudom, hogy élhettem eddig nélküle :) !) Hát íme:

A képek a tavalyi nyaralásunkon készültek, én aznap épp beteg lettem - valami mindig összejön ha mi nyaralunk- ezért nem vagyok rajta (apa meg fényképezett:)

És itt egy részletfotó is, bár nem annyira közeli, mint szeretném, mert akkor nagyon homályos szokott lenni (vagy a géppel van a baj, vagy lehet hogy inkább velem).

És OTT az első "igazi" virágom! A közepén lévő miltonkapcsot akrilfestékkel festettem, meg a másik - sötétkéket is - azt már nem mertem venni a Rayherben, így is elég sokat költöttem... Majd legközelebb... merthát oda vissza kell menni, muszáj...