Csupa erő, csupa izom

Egy cuki oldal Benedekről. Nekem legalábbis az :)

Igazi fiú: imádja az izmait mutogatni. Tulajdonképpen van is mit! Már pici korától csupa izom a kissrác! Egy deka felesleg sincs rajta (irígylem is érte, és csodálkozom, mert nem tudom, kitől örökölte :) A két első kép készítése között nem olyan sok idő telt el, pedig olyan, mintha az elsőn tök kicsi lenne, a másodikon meg már jóval nagyobb. Végülis az elsőnél kiscsoportos a másodiknál meg már nagy középsős! És ez a 2 kép nem szándékosan készült ám, teljesen véletlen, hogy ilyen hasonló pózt produkált! Végülis, mint mondtam: imád izomkodni. A harmadik fotót viszont már direk az oldalhoz csináltam: kértem, hogy izmoskodjon megint. Májusban fényképeztem, és hát most lett oldal belőle :) Hamar munka sose jó - mondta apukám, és ez nem volt hamar, nekem tetszik is.

Már megint jó sokmindent rápakoltam, pedig már többször elhatároztam, hogy nem teszek fel 1 (max. 2) képnél többet. Na majd legközelebb :) A vastag zsinór azért került rá, mert mostanában vettem néhány gyönyörűségeset, élőben ez is nagyon szép: vastag és fényes. Kétoldalas ragasztóval ragasztottam oda, de arra gondoltam, hogy még néhány helyen valami ideillő madzaggal (spárgával) még odakötözöm.

A cím első fele 3D-s, meg a középső képen Beni alsónacija is! :) Eredetileg egy sima, hétköznapi alsóban volt lefényképezve, de a színe nem illett ide, ezért a tigrismintás papírból vágtam ki egy ugyanakkora darabot, sajnos a tigriscsík nem igazán jelenik meg a gatyán, pedig a kis izmosomhoz passzolt volna a Tarzan-hangulat.

Néhány részletfotó:









Az elefántot én nyomdáztam, a barna tinta sajnos elég halványan látszik, ezért ragasztottam körbe a pötttyöket, hogy egy kicsit kiemelje. A 100% fiú, nem tagadom, külföldi oldalak ihletéséből született, a babérkoszorú körben szintén nyomda (drága kisfiam, állandó lektorom, meg is jegyezte - már vagy háromszor, hogy: Anya, úgy kellett volna, hogy mind a két ág, lentről induljon ki. És én mind a háromszor mondtam neki, hogy: Igen, tudom, de ahhoz meg kellett volna fordítani a nyomdát, márpedig azt nem lehet, vagy kellett volna egy tükörkép nyomda, olyanunk meg nincs. Ígyhát ez van :), a rojtos narancssárga körbedíszt pedig Rikánál láttam (Köszi Rika!)

Ezt a két képet csak szigorú biztonsági előírások mellett fényképezhettem és tehettem fel ide, mégpedig úgy, hogy ne látszódjon SEMMI! A kis lóhere a meztelen valóságot takarja: egy fóliacsíkra ragasztottam rá, aminek a másik végét a csillag alakú miltonkapocs fogja oda. Így elfordítható, de csak annak, akinek Benedek engedélyezi!

A virágokat pedig a scrap-cseten készültekről lestem el, bár én nem vettem részt benne, és az instrukciók sem álltak rendelkezésemre, azért megpróbálkoztam vele, mert nagyon megtetszett! Nem tökéletes, de azért nem is olyan rossz. Ugye? Ezen az utolsó képen pedig a jobb felső sarokban lévő kisvirág érdekes egy kicsit, ez apró, puha pompomokból van (ezt is a Müllerben vettem:), lehet hogy nem annyira illik a képbe, de szerintem elmegy.

Hát ennyi. Köszi, hogy benéztél! Szép napot és éjszakát!

Már megint egy album

Ezt az albumot az unokatestvéremnek és a családjának készítettem. Régebbi találkozásaink fényképeit tartalmazza, valamint egy CD-t amelyen az utóbbi 2 év képei vannak rajta. Szegeden laknak, úgyhogy nem túl gyakran jövünk össze, bár az utóbbi években, ahogy már a gyerekeink nagyobbak évente egyszer-kétszer találkozunk.
Az album ötletét egy külföldi oldalon láttam, sajnos a címet nem jegyeztem fel, csak a képeket rajzoltam le.

Ez itt az album eleje, négybe hajtott keményebb scrap-papír az alap, amire ezt a mintavágó ollóval körbevágott fedőlapot ragasztottam. A virágokat sima papírbolti miltonkapoccsal tettem rá, éppen jól passzolt a színe a többi színhez. Rayher papírszirmokból raktam össze a virágokat (a Müllerben vettem:), meg újságpapírbólból is vágtam ki egy réteg szirmot.

Íme szétterítve az oldal, jobbra fent van maga a fényképalbum, a bal alsó virágos rész alatt pedig a CD-tok, kihúzható.
És így történik az összehajtogatás:

A kinyitott leporelló album:

És néhány részletfotó:

Elég gyorsan (három délután alatt) elkészültem vele, végülis nem volt túl nehéz, a legbonyolultabb talán az volt, hogy egyenesen ragasszam fel a hátoldalra a lapokat. Külön külön csináltam meg midegyik kis oldalt. És bár nagyon figyeltem, az albumrészt így is vissza kellett bontani (és szélebbre rakni), mert túlságosan közel ragasztottam a belső sarokhoz, és ettől nagyon nehéz volt összehajtani. A virágokkal is bíbelődtem egy kicsit, mert a szirmokat rétegenként összeragasztottam kétoldalas ragasztóval, aztán az egészet átszúrni elég nehéz volt. Jó hegyes ollóval sikerült csak. A leporelló fotokartonból van: két darabból kellett összeragasztani, hogy elég hosszú legyen és mindegyik fénykép ráférjen (az elejére és a hátuljára is ragasztottam képeket). És amikor már azt hittem, hogy kész a mű, akkor döbbentem rá, hogy a CD helye kimaradt, vagyis telibe ragasztottam oda a virággal díszített oldalt! Egy darabig vacilláltam, hogy visszaszedjem-e, mert már úgy is nagyon szép volt, csak hát nekem a CD tartó nélkül kicsit funkciótlannak és fölöslegesnek tűnt az egész körítés. Ígyhát visszabontottam - szerencsére csak kisebb gyűrődések keletkeztek- és átalakítottam egy kis tasakká, ami alá könnyedén betolható a CD, tokostul.

Ezzel az albummal most megint elégedett vagyok, és legnagyobb örömömre a megajándékozott család is elismeréssel és csodálattal fogadta, merthogy ilyesmit eddig még nem láttak. Sőt az unokatesóm nagylánya még azt is mondta, hogy ő is szeretné ezt a technikát megtanulni! Hát ez volt a boldogságom csúcsa!

(No, - így zárójelben - leírom részletesen is az elkészítést, bár mint már mondtam, egyáltalán nem nehéz, csak az a fontos, hogy előre gondolkodva tudjuk, hogy mit mi előtt és mi után kell csinálni, és akkor nincs az, hogy vissza kell bontani, mint nekem (ez szerintem minden hagyományos scrap-nél alapkövetelmény (lenne, hehe :)
Tehát a készítés menete:
1. Egy 30*30-as vastagabb scrap papíron bejelöltem a vonalakat: a két oldalfelezőt és 1 átlót. Ezek mentén kellett a hajtásokat megcsinálni. Ehhez - fémvonalzó mellett – egy hegyes ollót húztam végig a kijelölt vonalakon, s az így kapott barázdán már be lehetett hajtani.
2. A belső oldal két teljes négyzetéhez 14*14 cm-es lapokat vágtam ki, az átlók mentén keletkezett a háromszöges részekhez a négyzetek felének megfelelő háromszögeket (4 db).
3. Rápróbálgattam az alapra a kivágott lapokat, ekkor láttam, hogy a háromszögek kicsit nagyobbak a kelleténél, úgyhogy az átlójuknál kb. fél centit még levágtam, hogy az alapra rátéve a szélén körben akkora perem maradjon, mint a négyzetek mellett. Utána megcsinálgattam a díszítéseket.
4. A CD tartós rész alá kivágtam egy kb. 16*16 cm-es lapot (színes fénymásoló papírból) és 3 oldalát behajtva hozzáragasztottam a virágos laphoz. Így egy kis tasak lett, amibe már be lehet tolni a CD-t.

5. A leporelló albumhoz egy 14*98 cm-es lapra volt szükségem, mert 12 fényképet akartam ráragasztani, de a fotokarton, csak 70 cm széles ezért két részből (egy14*70-es és egy 14*32-es csíkból) kellett összeállítanom a leporellót. Az tetejére került a barna virágos lap.
6. Minden darabot ráragasztottam az alaplapra, a leporellót kétoldalassal, hogy jó erősen tartson.
7. Az előlapot kicsit nagyobbra szabtam, hogy picit túllógjon körben, mintavágó ollóval vágtam, díszítettem, aztán ráragasztottam.
8. Az átkötő szalagot az összehajtott album hátuljára ragasztottam rá, így kikötve teljesen kinyitható az egész, de mégsem hullik le a szalag.)

Egy oldal a nyaralásunkról

Kicsit félve teszem közzé legújabb oldalamat, mert mostanában a scrap.hu-n olyan különlegesen szép és technikás hagyományos oldalak készülnek, hogy azokhoz képest, úgy érzem, az enyém eléggé kezdetleges.

Ahogyan korábban már írtam, az idei nyaralásunkon csapnivaló időjárást sikerült kifognunk. Nem sok fényképet készítettünk, egy albumot nem is tudnék belőlük összehozni, de néhány oldal azért talán lesz. Ezt a 3 képet azért szkreppeltem meg, mert tetszenek Gréta ruháinak a színei, meg azért is, hogy megörökítsem az utókor számára a júliusi őszt, amit az alatt a néhány nap alatt megtapasztaltunk.
Az őszi szineket nem társítottam az őszi időjáráshoz, mert akkor, mikor elkezdtem az alkotást még javában nyár volt és eszembe sem jutottak az őszi szinek, meg egyébként is : Gréta ruhájához sem illettek volna. Háttérként megint nem sav- és ligninmentes lapot használtam, mivel nem volt ilyen lilás-kékes scrappapír a készletemben és a webáruházakban sem találtam ide illőt. Úgyhogy egy szitakötő-mintás TESCO-csomagolópapír - amit már vagy 1 éve megvettem, mert nagyon megtetszett a csillogó-színjátszóssága, de mostanáig kellett várnia sorsának beteljesülését - és a CANON oldaláról nyomtatott világoskék lap lett az alap. Mindezeket felragasztottam egy kartonra, így kellő merevséget kapott a hátterem. A főcím sötétékét színe valójában SÖTÉTLILA!!!, ami nagyon jól passzol Gréta lila pólójához. Nem értem miért csinálja ezt a gép, a többi szín ugyanis teljesen megfelel a valóságnak, ez viszont nagyon nem!!???
A képek alatti lila alátét fotokartonból van és kékkel nyomdáztam rá mintákat, mintha keret lenne körbe. A komment alapja, a fa törzse és az indák is ebből a lila kartonból készültek, ezekre fehér lakkfilccel rajzoltam, illetve fehér tintával nyomdáztam.

A kommentben "röviden" összefoglaltam a 4 napos nyaralásunkat, sajnos nem sikerült elég rövidre, mert a kisfiam azt mondta: "Anya ez olyan sok, hogy nincs kedvem elolvasni". És nem is olvasta el! Remélem az utókor majd azért másképp értékeli! Szóval az e 3 képhez tartozó történés a kommentkártya tetején vagyon megírva, az előzmény és az utóhang pedig az alóla kihúzható kis lapokon. Én - naivan -azt gondoltam, milyen izgalmas lesz majd, így követni a folyamatot, de Benedek kritikája visszarántott a valóságba, és ráébresztett, hogy a jövőben jobban tömöríteni a gondolataimat. Ezen sajnos már nem tudtam változtatni, mert akkor már 98%-ban készen volt, amikor Beni lektorálta.
A mintás lila virágok DaisyD-sek, a fa virágai sötétlila flitterek, 2-nek a közepén Rayher-miltonkapocs van, 2-nek pedig félgömb-gyöngyök vannak (a Müllerben vettem)

Íme két makro-felvétel:)

Az indákat sk. rajzoltam és kisollóval vágtam ki, művészkéssel még nem mertem nekiállni, de lassan annak is eljön majd az ideje (de lehet, hogy mégsem: külföldi blogokon láttam olyan oldalakat, ahol ennél jóval szögletesebb vágások voltak, és nagyon jól néztek ki. Persze ott az egésznek megvan az a fajta stílusa, én viszont egyenlőre a pontosságra törekszem, bár lehet, hogy ezt a kényszert le kellene vetkőznöm...)

Ezt a fát csak azért tettem ide, mert olyan üres volt ez a sarok, amikor viszont kész lett, és a flitterek is felkerültek, meg a papírvirágok, úgy tűnt, hogy a kép balra billen. Akkor tettem fel a bal felső sarokba a 3 lila félgömböt, meg az indákat. Hát így dekázgattam a díszekkel, és végülis annyira nem vagyok megelégedve a végeredménnyel, mert nekem egy kicsikét giccses, meg eléggé túlzsúfolt, és cseppet gyermeteg is, de a szinei nagyon tetszenek. Legalább.

Köszi, hogy benéztél, szép napot!