ÍÍÍgennn, azaz yyyyeeessss!!!

Hétfőn megvolt a legrettegettebb vizsgám (Társasági jog, nem teszt volt... magamtól kellett írni jogi szövegeket!), hááát 2-es lett... Nem mondom kiegyeztem volna egy hármassal is (annál jobbat viszont semmiképpen nem fogadtam volna el :-), mert tisztában vagyok a korlátaimmal, legalábbis a jogásznyelvet illetően), de ez a kettes is teljes boldogsággal töltött el. Eddig még nem érzékeltem ezt a fajta örömöt, mivel ez az első(!) kettesem, abban viszont nagyon bízom hogy ennél rosszabb jegyen nem lesz. Bár azt hiszem ez csak ábránd marad, mivel az időm továbbra sem gyarapszik, inkább csökken, de azért az a tény, hogy már csak 3 vizsgám van hátra és a legnehezebben már túl vagyok, némi reménységgel tölt el. Csak ilyenkor - mikor elkezdek reménykedni - eszembe jut a következő félév, amivel már most rendesen ijesztgetnek tanárok és felsőbbévesek egyaránt :-(.
No de azt majd jövőre látom meg, most meg még ez a vizsgaidőszak van itt és most! A baj csak az, hogy nem nagyon megy a tanulás. Tulajdonképpen nem biztos, hogy ez a szak az én világom, de ha már elkezdtem azért csak végigcsinálom (azt hiszem).
Az elmúlt félévben egész jól sikerült beosztani az időmet, de február környékén minden megváltozott: AKKOR ismerkedtem meg a scrapbookinggal. Ami pont nekem való, mert imádok mindenféle szép papírt, szeretem az egyéb papírbolti árukat is (órákat el tudok tölteni egy jó papírboltban, hát még egy jó hobbiboltban:-), alkotni is szeretek, talán még kreatív is vagyok egy kicsit, fényképezni - meg fényképeket nézegetni - is nagyon szertek, meg hát egyebek... (Kár hogy ezért nem adnak diplomát)
Február óta elég sok időt töltök a gép előtt is, főleg mások scrapjait nézegetem, és próbálok minél több ötletet megjegyezni, ami viszont szintén nem olyan egyszerű, mert annyi gyönyörűséges oldal van, hogy lassan katalógust kell készítenem róluk :-).

Ez a két elfoglaltság (tanulás és scrap) nem annyira fér el egymás - és a házimunka - mellett, ezért egyiket ideiglenesen hanygolni kell. Ezért nem készülnek mostanában scrap-ok és csak rövid ideig nézelődök a neten is, meg a házimunka is vár... és vár..... és vár....... :-) türelmesen.

Nos kb. 2 hetem van még és - ha minden jól megy - végzek a vizsgáimmal, és akkkkorrr...

...elkezdek alkotni, és akkor már ez a blog is érdekesebb lesz (ahogy a kisfiam mondja: "Anya tegyél bele több képet, akkor sokkal jobb lesz, így elég unalmas"), és megígérem, kommentelni is fogok ott a portálon, és még az is lehet, hogy a fórumba is merek majd írni. Az igazság az, hogy nem vagyok nagy fórumozó, de mindig olvasom és nagyon tetszik az ott kialakult légkör, és olyan jó lenne részese lenni. Persze kérdezheted: "Mi tart vissza?".

Pénteken megvoltak

a ZH-k! És aránylag jók lettek. Kettőnek már megvan az eredménye, és azt hiszem a 3. is sikerült. Úgyhogy már csak 4, azaz négy vizsgám van. Mindjárt itt az egyik: 26-án, hétfőn. De lehet, hogy ebből még több is lesz :-(. Hááát próbálom memorizálni a dolgokat, de jog-szövegeket elég nehéz. Olvasom a tankönyvet és abban reménykedem - naivan - hogy majd ha szembesülök a kérdésekkel, akkor emlékezni fogok a könyv tartalmára, és rendben lesz. El sem tudom képzelni, hogyan lesz valakiből jogász, hogyan képes megtanulni annyi kacifántos mondatot. A vizsga szerencsére írásbeli lesz, azt pedig csak remélni merem, hogy többségében teszt-kérdések lesznek (mint a múlt félévben Polgári jogból), mert ha magamtól kell leírni jogász nyelven a dolgokat, annak nemigen lesz jó vége.
Hétfőn minden kiderül! Addigis olvasok, memorizálok és mindeközben gyakran elalszok :-).

Megvolt a vasárnapi népszavazás is. A kórházunk ügyében. Sajnos beigazolódott a félelmünk, nem lett érvényes. Csak 25% ment el szavazni. Ez azért elég borzasztó, mivel a sok pénz az elment rá, és még eredményes sem lett! Megállapodtunk itt egymásközt, hogy nem jó a rendszer. Nem jó, hogy 50%-os részvétel kell az érvényességhez. MI-ért? Azért, hogy a közömbös emberek közömbös hozzáállása miatt haszontalan legyen egy ilyen fontos demokratikus jog? Nem az lenne az elvárható, hogy demokráciában mindenki éljen a jogával és nyilvánítsa ki a véleményét? Mondják, hogy az is egy vélemény ha nem megy el szavazni. Csakhát abból ez lesz, ami most: hogy nem érvényes! Akár meg se tartották volna! Akkor megmaradt volna a pénz is. Vagypedig annak a 25%-nak, akit érdekelt a kórházunk sorsa és aki hajlandó volt elmenni és voksolni, azoknak meg kellene engedni, hogy dönthessenek. Azokon múlik egy szavazás eredményessége, akik érdektelenek, lusták, vagy közömbösek? A demokráciához a magyarok sajnos még nem nőttek fel, ezért elhibázott, hogy olyan szabályokat akarnak itt is alkalmazni, mint a kiforrott jogállamokban. Azt a szintet mi még nem értük el sajnos, úgyhogy nem lenne rossz, ha a helyi viszonyokhoz alakítanák a népszavazás intézményét. Nevezetesen: NE LEGYEN alsó határérték! Azokon múljon a döntés, akik elmennek szavazni! Ha valaki nemmel akar, menjen el és ixeljen nem-et! Ha valaki igennel akar, ixeljen igent! A szavazófülkében! És ha valaki nem ment el, akkor az ne jelentsen véleményt! Ha van véleménye, nyilvánitsa ki, ha viszont nincs véleménye, lusta, közömbös vagy túl elfoglat ahhoz hogy elmenjen, akkor nélküle is legyen érvényes! Ha 12-en mennek el, akkor 12-en döntsék el hogy mi legyen! Mert azt a 12-t bizonyára érdekli, azért megy el! Ennyi. (Egyébként valószínűsíthető, hogy nagyobb lenne a részvétel, mint most, mert azok is elmennének, akik most otthom maradtak, ha azt látnák, hogy az otthonmaradás nem jelent automatikusan "véleménnyilvánítást"- esetünkben igent.)
Talán törvénymódosítást kellene kezdeményezni
ezügyben :-).

Holnap...

nagy nap lesz: 3 ZH! Ami 3 vizsgával lesz egyenlő, ha sikerül! Nagggyon bízom benne!

Vasárnap megvolt a várva várt osztálytalálkozó! Hát nem mondom elég jó volt, de annyira azért mégsem, lehet hogy túl sokat vártam tőle... Végülis sosem volt az a hajde összetartó osztály, ehhez képest 24-en így is eljöttek (a 39-ből), ami szerintem - és a többiek szerint is - nagyon szép eredmény. Szóval lezajlott, és azt hiszem jól érezték magukat. Nem volt semmi balhé, meg duhajkodás sem, csak csendes, kultúrált beszélgetés, meg fényképmutogtás, meg csekély mértékű iszogatás. Én a magam részéről egészen éjfélig nem ittam mást, csak 2 pohár pezsgőt. Valahogy nem jutottam el odáig, hogy bármit is rendeljek, túl sok volt a tennivaló: itt beszélgetni, ott diskurálni, amott fényképet nézni, máshol meg fényképezni. Végülis éjfél után elhagytuk az éttermet és egy szomszédos bárban folytattuk a találkozót de már csak 9-en. Na itt aztán semmi nem mentett meg attól, hogy elfogyasszam életem első koktélját. Mohito (talán mojito-nak kell írni?) volt az első. Meg a második is. Meg kell mondjam, mégegyszer nem választanám, nekem túlzottan mentolos volt. Mivel tapasztalatom eleddig a nullával volt egyenlő, ők rendelték ezt nekem, és még mielőtt szólhattam volna, a második kört is kihozták, így két pohár koktél várt az asztalon RÁM! Nagy küszködések árán megbírkóztam vele (nem akartam szégyenben maradni a volt osztálytársak előtt, hogy még ennyit sem vagyok képes lenyelni), és akkor jött a következő rendelés. Éreztem ám már a fejemben valami furcsa érzést, s a hangomat is úgy hallottam, mintha nem is én beszélnék, de ahhoz képest amit magamról (vagyis a józan-állapotomról) gondoltam, egész értelmesen beszéletem. De az is lehet, hogy csak érzéki csalódás volt és az, amit én kissé kábult fejjel értelmesnek hallottam, más számára merő zagyvaság volt! Nem tudom, mert akkor, ott, nem kérdeztem meg, azóta meg már nem merem - nem akarom emlékeztetni őket rá. Szóval a 3-dik koktélt kellett rendelni és én azt mondtam - mivel nulla tapasztalatom van koktél témában - hogy valami narancssárgát kérek. Először pirosra gondoltam, de gyorsan módosítottam a gondolatomat, és mire hang lett belőle már a narancssárga hangzott el. Hááát nem tudom a pincér mit szólt ehhez - valójában semmit csak nézett -, talán nem tapasztalt még ily kérést? Végülis először gondolkozott, felfelé nézett (a csillárra), s annyit kérdezett: lehet-e erősebb alkoholtartalmú? Határozottan mondtam, hogy NEM! Lehet, hogy ezzel nem könnyítettem meg a dolgát, de végülis azt mondta: azt hiszi, tud nekem egyet. Oké, mondtam. Nemsokára meg is érkezett a 3. kör, és az én narancssárga koktélom..., ami teljesen fehér volt. És talán még habos is. Mivel - mint azt már korábban említetem - tapasztalatlan vagyok e témában nekem tulképpen teljesen mindegy volt (szerencse hogy nem piros lett nar.sárga helyett!), nem küldtem vissza. Főleg, mivel 1 narancsgerezd is volt rábiggyesztve, ezzel végülis némileg hozta az elvárást. Mintha azt mondta volna: pinyakoláda (talán Pigna Colada?), de erre nem mernék megesküdni. Háát megkóstoltam, éééés elég jó volt! Voltaképpen sokkal jobb mint az előző 2 (ekkor már komolyan bántam, hogy nem kértem már a második helyett is ilyen "narancssárgát"). Ízhatásában mintha tejszín és kókusz érződött volna benne, de mivel fogalmam sincs miből készült, ezt sem mondom biztosra. Talán a kókusz, az biztos. Hát innentől kezdve ezt szívogattam (fekete szívószállal:-), de már korántsem olyan sebességgel, mint az előző 2 mohitót, mivel egyre inkább éreztem a fejemben azt a bizonyos homályos érzést. A fiúknak mondtam, hogy valami furcsa dolog történik, ők meg azt mondták, hogy élvezzem..., meg hogy lazítsak! Hát megpróbáltam szótfogadni, de nem nagyon ment, nem vagyok egy koktélozó-típus. Olyannyira lassan ittam, hogy egyszercsak rámnézett a pincér és azt kérdezte tőlem: "Talán nem ízlik a koktél?" Igazából a 3 közül tényleg ez volt a legfinomabb, - mondtam is neki, hogy nagyon finom - de a fejembeli érzéstől nem tudtam szabadulni, erősebbnek bizonyult, mint a vágyam a lazulásra, így kénytelen voltam egész apró nyeleteket szippantani a fekete szívószállal. Addig-addig tötymörögtem a koktélom felett, amíg a többiek már mindent megittak és azt találták mondani (hajnali 3 órakor) hogy talán már ideje lenne hazaindulni. Egyhangúlag felálltak(tunk - mert én is) annak ellenére, hogy nekem még több mint a fele megvolt a fehér-habos-kókuszos, "enyhén" alkoholos koktélomból. De végülis annyira nem bántam, mert a fejem még mindig sugározta azt a furcsa jelet, ami nem hasonlított sem a lazulásra sem pedig - az eddigi tapasztalatom alapján megismert - élvezésre sem. Innentől felgyorsultak az események: pillanatokon belül kint voltunk az utcán, - bár a székről felállás pillanatában átfutott az agyamon, hogy mi lesz ha simán eldőlök, vagy - még rosszabb - hasra vágódok, de véglülis némi kis hullámzás és billegés után, meglehetős biztosággal kijutottam a szabadba. Pár perc alatt elbúcsúztunk, én meg telefonáltam drága Józsefemnek, hogy indulhat értem. Igen! Ő! Hajnal 3-kor! Álmából felébredve! Elindult Kazincbarcikáról! És jött értem - ittas nőért - Miskolcra, hogy hazavigyen aludni. Kb. fél óra alatt meg is érkezett, addig mi sétáltunk (Kati, Robi meg én) a Városház tértől a Petőfi térig, lehet ennek köszönhető, hogy a kocsiban nem volt semmi gond velem, és egész éjjel - vagyis alvás alatt - sem. Másnap 11-ig aludtam. Meg aztán este 7-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal. Nem mostam, nem főztem, nem is mosogattam és semmit nem csináltam, csak aludtam. A fejem nagyon fájt, a gyomrom kavargott. Tutira másnapos voltam, pedig nem is voltam részeg. Csak magamhoz képest, meg ahhoz képest, hogy eddigi életemben még soha nem ittam ennyi alkoholtartalmú italt.

ZH-k OKÉ!

Mind a 2 ZH-m sikeres! Rá-rá-hurrá! És sikerült a 4-est is elérni! Úgyhogy 1 vizsga ezzel letudva. A másikhoz kell még egy sikeres ZH, ami jövő pénteken esedékes, és akkor az is kész. A jövő pénteken egyébként még másik 2 vizsgám is lesz (tehát öszz. 3 db!), hacsak addig ki nem húzok egyet. De olyan jó lenne már letudni ezeket, aztán már csak 4 maradna. Álom-álom. No majd meglátjuk.
Megvolt a május 1-jei szokásos bográcsparty is nálunk! Kicsit másabb volt mint korábban, ugyanis a szegedi rokonok látogatása is ehhez az eseményhez lett időzítve. 30-án érkeztek, nálunk aludtak 3 éjszakát és szombaton utaztak haza. Volt minden: főzés, evés, IVÁS, kirándulás, eső és 4 nap nyüzsgés (ami nálunk nem annyira megszokott). Ez a bulizós hosszú hétvége ugyan kicsit visszavetett a tanulásban, de nem baj, mert elég jól éreztük magunkat, - a vendégek is ezt mondták :-) - és reménykedek, hogy a maradék idő alatt sikerül - legalább - 2-es szintre felhozni a tudásomat az fent említett 3 vizsgához. Úgyhogy most a takarítás és háziasszony-projekt egy kicsit háttérbe szorul (engedélyt kaptam rá), amíg tart a vizsgaidőszak. Épp ezért szkreppelni sincs képem, mert akkor biztos, hogy megkapnám a magamét, tŐle. Meg egyébként van egy kis eszközbeli akadálya is a dolognak: itthon nincs nyomtatóm. Bent az irodában persze van, csak az a gond vele, hogy nem lehet az ottani gépemre új betűtipusokat telepíteni (rendszergazda letiltotta). És nékem bizony egy görögös betűtipus kell - de nagyon - az épp készülőben levő oldalamhoz. Ígyhát áll a munka, amíg nem találok valami megoldást. Vagyis a megoldás már megvan, csak meg kellene venni... És akkor majd elszabadul a pokol minálunk, mivel a gyermekeim nyomtatni fognak, ha kell, ha nem, és valszeg épp akkor lesz kifogyva a patron, amikor én szertnék címeket vagy szövegeket nyomtatni a szkrepjeimhez. No de hátha nem is :-)!

OSZTÁLYTALÁLKOZÓ! Célegyenesbe értünk! Mindjárt itt a nagy nap, már csak 4-et kell aludni, aztán... következik a Nagy Találkozás. Hááát nem mondom, hogy nem izgulok kicsit, nem csak azért, mert sokmindenkivel nem találkoztam már 20 éve, hanem azért is mert én vagyok az egyik szervező, pontosabban az, aki mindenkit többször zaklatott a témával kapcsolatban (ímélben vagy telefonon), úgyhogy a résztvevők száma egyfajta fokmérője lesz a szervezési képességemnek, illetve annak hogy mennyire sikerült felkelteni a volt osztálytársak érdeklődését, vagy hogy mennyire ijesztettem el őket :-). Szerencsére elég sokan mondták, hogy jönnek, remélem úgy is lesz.

Izgalmas napok ezek kérem, épp ma szólt a "kapcsolattartóm", hogy május 18-án szeretné, ha ismét részt vennék a szavazatszámláló bizottság munkájában. Népszavazás lesz a kórházunk magánkézbe adásáról. Nem a legjobb az időpont, merthát tanulni kellene, de lehet, mégis elvállalom: figyelni kell, hogy ne csaljanak! Bár tartok tőle, hogy nem a csalás lesz a probléma, hanem a részvétel. A mi városunk nem az öntudatos emberek városa, könnyen elhiszik a hazugságokat, sajnos.