Egy újabb album,

ezúttal anyósomnak. Neki is szülinapja volt a közelmúltban (jún. 15-én) és holnap utazunk hozzájuk, Zsákára. Úgyhogy most, hogy így beindultam a szkreppel és mert maradt a tesóm albumából 2 lap (üresen:-) ígyhát a mama is szivet kap. (Nem fognak találkozni a közeljövőben :) Ez az album nem annyira igényes alapanyagokból készült: valójában semmi nem sav és ligninmentes, mivel tegnap terveltem ki, hogy csinálok egy ilyet, a meglévő papírjaim viszont nem illettek hozzá, vásárolni itt nem lehet, rendelni meg már nem volt idő, így kompromisszumot kötöttem magammal: TESCOból való csomagolópapír, meg ajándéktasak (a csíkos), valamint pausz és vastag fólia, amiket használtam. Most még a fényképek is saját - azaz irodai - nyomtatások, bár nem igazán tetszenek a színek, valahogy olyan kékes árnyalatú minden kép (talán épp kifogyóban van a festék?). Pedig még HP fotópapírt is vettem!
Végülis megcsináltam az albumot, de később lehet, hogy kicserélem a képeket is, meg a szalagot is, mivel a szalag sem az igazi ehhez (inkább fehéret szerttem volna) de még nincs túl sok szalagom sem, venni meg szintén nem tudtam, mert délután még eszembe sem volt, hogy ehhez majd szalagot is akarok használni. Ez tulajdonképpen alapvető probléma nálam: az előrelátás hiánya. A kolléganőim, már csütörtökön azon gondolkodnak, mit főznek majd hétvégén. Összeírják a dolgokat, bevásárolnak és szombaton 6-kor (na jó lehet hogy 7-kor) elkezdik a tervezett kaja elkészítését.
Ehhez képest én: fél 8-ig alszok (mert péntek esete valamiért mindig sokáig fenn vagyok) aztán kávézok, kicsit TV-t nézek, megnézem a méljeimet, (meg néha mást is:-) talán még egy mosást is beindítok és jó esetben 10 órakor (rossz esetben 11-kor) elkezdek főzni . A hozott alapanyagból. Amit a drága és kedves férjem hozott. Mert ő - velem ellentétben - mindig korán kel, és ügyesen vásárol be. Mindig tudja, hogy mire van szükség, leginkáb azért, mert ő találja ki, hogy mit szeretne enni. Ez voltaképpen nem rossz rendszer így, mert beszerzi az alapanyagot és meg is mondja, mi legyen belőle. (Irígyelnek is érte a kolléganők!)
Na, a kedves férjem taglalását most inkább nem folytatom, mert dicsekvésnek tűnhet (vagy papucsállatkának) pedig NEM AZ!!! Tényleg nagyon rendes ember, és csak egy (na jó 2) hibája van. Azt viszont most itt biztosan nem mondom el, esetleg majd egyszer, máskor.

Szóval az anyósomnak készült albumot holnap reggel fogom lefényképezni, és majd akkor folytatom, itt.

Nos, íme a képek:

És még 2 részletfotó:

(ez egy ilyen fecnivel kitakart kép lett, kicsit elég csúnya így, de sajnos - egyenlőre - nem tudom újara lefotózni, ígyhát csak ez van :-)

Mint már korábban írtam, a első és a hátsó borító kartonból van (bolti), a két belső lap pedig vastag fóliából. Kétoldalas ragasztóval tettem rá a képeket és papírokat, valamint a fehér virágokat lakkfilccel rajzoltam rá. Használtam még pauszt, matricákat, mintalyukasztót, nyomdát meg tintapárnát.

Ma mindenre fény derült!

Megvan a jegyem és 5-ös!!!
És az ajándék is készen van, és át is lett adva! Volt nagy meglepődés! Tesóm még nem látott ilyen albumot, úgyhogy kellőképpen le volt nyűgözve a kis "könyvecskétől" meg a szövegtől is. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ahogy lapozta egyre inkább láttam rajta a csodálkozást, hogy ilyet csináltam NEKI! Ő különösen értékeli az ilyesféle dolgokat, mert nagy csecsebecse gyűjtő: a lakása, mint egy múzeum (vagy keleti ajándéktárgy lerakat :-), tele van mindenféle szép dolgokkal. Remélem ez is beleillik a környezetbe.
Itt van hát oldalanként:

Előlap - a számok 3D-sítve vannak, bár ez lehet hogy itt nem nagyon látszik

Ezen az oldalon a kis arany koronák egy fóliára vannak rajzolva, és egy kihúzható cimke is van a fénykép alatt.

A szövegről csak annyit, hogy én az eszperente lájtos vállfaját űzöm: véleményem szerint a magyar nyelv adottságát kihasználva, azaz hogy nem csak E hanem É betűnk is van, változatosabb és persze könnyebben fogalmazható szövegeket lehet kitalálni. Én ezt a könnyebb utat választottam :-)

A harmadik oldalon a "MAFFIA" látható - szintén fóliával kombinálva


A negyedik oldalon majdnem az egész családunk rajta van, a hiányzók a kihúzható cimkén kaptak igazolást.



Itt pedig a hátlap (a nevek, ahogy csak ő szólít minket)


És utoljára még lefényképeztem az első és hátsó oldalt együtt. Íme:


Hát ennyi. A családomnál nagy sikert aratott, és az ünnepelt is boldog és elismerő szavakkal méltatta a művemet. Neked mi a véleményed?

Hát igen.

Megvolt tegnap az UTOLSÓÓÓ, merthogy nem lesz több, az már biztos (ebben a félévben :-). Bár jegy még nincs, de nagyon bízom a jó eredményben, elvégre minden kérdésre válaszoltam, és eddig úgy néz ki, mindenre jót! (Tulajdonképpen összegezve nem lett olyan rossz ez a félév sem: az eddigi jegyeim átlaga 3,71 + az utolsó vizsga, ami 4-es vagy 5-ös lesz, és ez mind uv nélküűűűl :-)

Ennek örömére tegnap elkezdtem egy ajándék albumot a tesómnak, születésnapjára! A gond csak az, hogy május 26-án volt a szülinap, de mivel Pesten él, és akkor nem volt épp itthon, még nem kapta meg az ajándékot tőlünk. Vasárnap viszont hazajött, és tegnap találkoztunk is, de az ajándékát most sem tudtam odaadni. Merthát még nem volt kész. De holnapra meglesz, akkor lesz fénykép+"BEJEGYZÉS KÖZZÉTÉTELE" is (meg majd már oda is adom neki:-). Majd meglátjátok, életem első albuma!

És mégvalami: nagy-nagy megtiszteltetés ért, mert a Scrapbookozz Velünk-re küldött ajtódíszemet beválasztották az 5 közé!
22-ből!
Ez igazán nagy boldogság számomra, mert kezdő lévén erre nem is gondoltam. itt meg is lehet tekinteni a versenyzőket! Úgyhogy :-)))))))

Tegnap alkottam! Végre!

Már nem nagyon bírtam tovább (pedig még van 1 vizsgám. Hétfőn lesz(remélem tényleg az utolsó) :-)
Szóval megcsináltam a Scrapbokozz velünk-re a kihívást. Nem hittem volna, hogy benevezek, de már elfáradtam a tanulástól, muszáj volt egy kicsit kikapcsolni az agyam. Tegnap délután csak úgy leültem, és ez az ajtódísz lett belőle, Grétámnak. A virág-kialakítást valahol régen már láttam, akkor még csak lerajzoltam (azóta sem találom a képét sehol az interneten). De így mostmár legalább van róla képem. Talán a fénykép cseppet kicsi, lehet később előhívatom nagyobban és kicserélem. De az is lehet, hogy azt a címet adom neki, hogy "Gréta az óriások virágoskertjében", akkor viszont rendben van így is. Mindenesetre elértem azt, hogy a lyányom - igaz, hogy csak egy kicsit, de - megdicsérte, sőt azt kérdezte, hogy: "Anya, te ezt magadtól csináltad?" Végülis ez azért nem olyan rossz reakció, bár ha azt veszem, azt is jelentheti, hogy nem néz ki belőlem ennyi kreativitást sem. De megnyugtatott, nem ez van, hanem az, hogy jónak találja, és tetszik neki.
Van néhány fázisfotó is. Íme:
Az előkészületek:

A kép, amiből kivágtam Grétát, 9x13-as, úgyhogy ezért olyan kicsi, de amikor előhívattam még nem tudtam, hogy ekkora virág mellé kerül (nyomtatóm továbbra sincs, úgyhogy az írásokat az irodain csinálom a képeket meg elő kell hívatnom. Egyenlőre... de már nem sokáig)

Először ennek a kétoldalas Daisy-papírnak a kopottas részére akartam pakolni, de aztán megfordítva a lapot, rájöttem, a sima világoskék még jobb is lesz, bár nem ártott volna kicsit megkopottasítani, de ez már - természetesen - csak utólag jutott az eszembe.
Szóval a sima v.kékkel meg kezdeni kellett valamit: hibajavító tollal rajzoltam körbe a "felhő-féleségeket". Ez egy kicsit nehezen ment, főleg, mert a bizonyos "toll" kissé beszárad (már rég megvettem, anno a februári beszerző-körutamon), de némi nyomkodás, ütögetés és néhány varázsige ("Az a jó édes..."; meg "Te gyökér", no meg "Az a ..., aki ezt kitalálta") elmormolása után egyszercsak beindult. Jött is belőle... (Újabb varázsigék..., a leállításhoz:-)

Ez után már igazán egyszerű dolgom volt: a felhők körül körbenyírni, a korábban kitervelt elrendezésnek megfelelően mindent felragasztani, néhány szitakötőt odanyomdázni, az ajtóra meg egy csipeszt ragasztani. Ja, a szirmok szélén körbefutó cérnákat vékony kis csíkokra vágott kétoldalas ragasztóval ragasztottam oda (ez viszont nem volt ám egy egyszerű művelet: mert hol az ujjam ragadt, a papírhoz, hol fodítva, de leginkább az olló éle ragadt a ragasztóhoz, küzdöttünk egymással, néhány varázsige itt is elhangzott. Szerencsére a férjem a kisfiammal focit nézett a nappaliban - az alsó szinten - a lányom meg nem volt itthon:) Végül, az Ivi kontra Ragasztó meccsből - amint a mellékelt ábra is mutatja - én kerültem ki győztesen.
A virág közepén sokáig gondolkodtam, végülis ZÖLD lett (virág közepe nálam mindig sárga szokott lenni, max. narancssárga, de most nem illettek oda, hát zöld lett-mint a fű-, ezen jól mutat a sárga kisvirág meg a piros G betű)

Kicsit homályosak ezek a közeli képek, de talán látszik a szirmok körüli cérnakeret.




Nos íme a kész mű, ma elküldtem a "Scrapbookozz velünk" pályázatára, remélem ott is fog egy kicsit tetszeni.

Terveim közt szerepel az ajtódísz hátulját is elkészínteni: megfordítva valami "Ne zavarj, mert ..." felirat lesz majd rajta. A ...-ról még majd egyeztetek a gyerekkel :-).

Ma délután elég szomorú lettem,

mert megtudtam a hétfői vizsgám eredményét. Sajnos ez is kettes lett :-(. És ez eléggé elszomorít, mert nem számítottam rá, hogy ilyen hamar követi a másikat. És egyébként meg elég sokat is készültem rá, sőt valójában jobban tudom az anyagot ennél a jegynél, csakhát... Talán túl szigorúan értékelte a tanárúr, bár ami igaz az igaz, nem írtam le mindent a témáról. Dehát nem is akartam én 5-öst kapni, már akkor is tudtam amikor kijöttem a vizsgáról, hogy nem írtam le mindent, de 2-esnél azért többet írtam. És többet is tudok. Egy 3-ast simán megérdemeltem volna (nagy jószív esetén akár 4-est is!)
Márpedig ezzel meg kell békélnem, mert egy javítóvizsgához sem energiám, sem időm nincs.
Most már az utolsó vizsgára készülök, remélem azzal nagyobb szerencsém lesz. Utána pedig VAKÁCIÓÓÓÓ! (Meg angoltanulás.) Meg SCRAP!!! Vannak már terveim, és alig várom a jövő keddet! Azaz nem alig, hanem nagyonis! Na most megyek vissza a jegyzeteimhez, még ki kell tartanom...