5 bölcsis 1 oldalon

Előszöris köszönöm szépen a kutyás albumomohoz írt rekordmennyiségű megjegyzést! Úgy örülök, hogy nektek is tetszik:-)))))! Ez legalább annyira inspirál a további alkotásra, mint az, ha a megajándékozottnak okozok vele örömet. Úgyhogy az alkotókedv az megvan, csak az időm nem annyi, amennyit szeretnék. Dehát abból sosincs elég!

A Scrap.hu-n a heti gyorskörre készítettem ezt az oldal. E fénykép gyerekkorom óta az egyik kedvencem, úgyhogy nem kerülhette el a körbealkotást. A feladatot Gabci találta ki, így szól: az oldalon legyen valami régi, valami új, valami kölcsön és még valami kék. Hát íme:

Régi: a fénykép (1966-ból, tesóm - Pistike - kb. 1,5 éves bölcsis. Na nem ilyen kevesen voltak, hanem volt egy nagy közös csoportkép, meg több ilyen kisebb - gondolom - haverok együtt kép. A többi gyerek nevét nem tudjuk már, bár annyi bizonyos, hogy balról a második egy kislány és Ildinek hívják, a többi baba fiú, de az ő nevükre már nem emlékszik senki a családból. Ezért kellene felírni minden csoportkép hátuljára a névsort! )

Új: a pöttyös vonal akrilbélyegző (a virágok szárát nyomdáztam vele). Pénteken kaptam meg a Kit-klubos csomagot és a sok gyönyörűséges papír között ezt is, meg még egy másikat (Köszönet érte Szilvinek :-)

Kölcsön: a fehér műszaki rajzlapra rajzolt keret, Francitól kölcsönöztem, mindig is tetszett ez a rajzolt keret, és én is avarellceruzával (+utána ecsettel) festettem ki. Jó móka:-)

Kék: több is lehet: a filcvirág szalag, a kis mintalyukasztott virágok, a pauszok alatti festés.

Tulajdonképpen semmi különös technikai megoldás nincs az oldalon, sőt a jobb felső sarokba írt komment kicsit túl egyszerűre sikeredett -talán a későbbiekben le is cserélem -, de igazából a színek és a fénykép az, aminek itt érvényesülnie kell(ene).

Csináltam két részletfotót is, leginkább azért, hogy kipróbáljam Mesi instrukcióit. Ugyanis az előző bejegyzésem után az Ő segítségét kértem a képek feltöltésével kapcsolatban, merthogy akkor nem úgy sikerült a kis képek egymás mellé pakolása, ahogy én azt szerettem volna. Mesi pedig részletes, lépésről-lépésre útmutatót küldött nekem arról, hogy ő hogy szokta csinálni. (Itt is köszönet érte: köszi, köszi Mesi!) Szóval most vizsgázok, remélem sikerül, mert nagy égés lenne, ha nem jönne össze.

Az első képen a filcvirág és persze a kicsike Pistike a látnivaló :-). A második részletfotón igazából a főcímet akartam kicsit közelebbről megmutani. Nekem tetszik a többféle betűtipus így megrajzolgatva. A feliratot kinyomtattam, utána 0,1-es filccel átmásoltam a pauszra, aztán rajzolgattam, ahogy jött. (korábban is írtam már így Benedek nevét a Scrapbookoz Velünk pályázati-oldalamon, és azt hiszem fogom is még használni ezt a megoldást).
No, most dobperrgéésss és jön... a Bejegyzés közzététele...

A hét termése: egy képeslap, egy újabb album és egy rendetlen asztal

Eléggé zsúfolt volt az elmúlt hetem, ezért csak most került rá sor, hogy itt is bemutassam a legújabb alkotásaimat:
1. Előszöris íme az asztalom, vasárnapi állapota. Hajj, oda van már a múltkori szép rend, pedig reménykedtem, hogy meg fogom tudni tartani, dehát ez van : miközben csinálom a „papírmunkát”, pakolni már nem vagyok képes. Annyi nmindenféle jár olyankor a fejemben - idenyúlok-odanyúlok, előveszek mégegy újabb papírt, vágok egy kicsit, aztán meg ragasztok - hogy mindeközben még pakolni is, azt már igazán nem bírok. Ez biztosan alapbeállítás nálam, mert sajnos főzésnél is így vagyok ezzel: a végén, amikor már mindennel elkészültem akkor pakolok és mosogatok, addig meg egyre csak veszem elő az újabb kellékeket. De utána olllyyyan szép rendet csinálok! (feltéve ha nem fáradok el nagyon, vagy nem lakok jól túlságosan. Mert akkor bizony a elpakolás várat magára, azahogy vár. Rám.) Ahogyan most rendrakás is, az asztalomon. Hát erre nem vagyok valami büszke, de a valósághoz ez is hozzátartozik.

2. A Mesi pályázatára készült képeslapom. Íme:

Talán sose jutott volna eszembe - na jó valamikor biztosan, de nem mostanában, az tuti – hogy képeslapkészítésbe kezdjek. De nagyon örülök, hogy belevágtam, mert olyan jó volt a megadott feltételeknek is megfelelve :-), de mégis a saját elképzelésemmel alkotni. Igyekeztem Mesi technikáját követni, csak a stíluson változtattam. Gyönyörű képeslapok érkeztek a pályázatra, a nyertest pedig mindannyian irigyeljük:-).

3. Keddtől kezdve pedig egy ajándékalbumot csináltam bátyám nagylányának a 21. születésnapjára (arról készítettem neki albumot, akit a legjobban szeret: a kutyájáról). Délutánonként ezen munkálkodtam (sőt még egy picikét délelőtt is), és vasárnap indulásra (d.u. 3 óra) épp kész is lett. Ez persze nem hangzik olyan kevés időnek, de ha hozzávesszük azt, hogy általában 5-re érek haza, meg azt, hogy anyósomék épp e hétvégén gondolták úgy, hogy eljönnek hozzánk (ami miatt ugye némi takarítás-rendrakás szükséges, no meg sütés-főzés), úgyhogy csütörtöktől szombat délutánig semmi scrap-program nem fért bele. Pénteken érkeztek és úgy volt, hogy még kirándulunk is kicsit, de az idő sajnos megintcsak nagyon vacak volt, így kirándulni sehová sem lehetett, de talán jobb is volt így, sokat beszélgettünk, meg legalább pihentek egy kicsit. Nem maradtak sokáig: szombaton ebéd után már utaztak is haza, így akkor nekiültem újra az albumnak. Ilyen lett:

(az alapötletet erről az - általam áprilisban felfedezett és azóta csodált - Ali Edwars album -ról vettem)

A borító belső oldala itt még üres, később ide írtam a szülinapi köszöntőt, arany filccel, meg néhány doodle-t is rajzoltam alulra és felülre:-), hogy később, ha ráhajtom a következő oldalt alul - és felül is - átlátszódva díszítsen a következő oldalakon is.

Az első és a hátsó oldal bordó metál-kartonból vannak, a belső lapok pedig - a korábbi albumaimnál már használt -irattartó fólia szétvágott darabjaiból. A fényképek 9x13-as méretűek, de a legtöbbet itt-ott levágtam, nem akartam túlságosan nagy albumot. A külső méret így 15x15 cm lett.

A szöveg egy részét ún. - irodai - "etikett"-lapra (szerintem ez elég vicces elnevezés, de azt mondták ez a hivatalos neve) nyomtattam, ez tulképpen öntapadós fehér A4-espapír (amiből mi odabent cimkéket szoktunk vágni). Jó volt, mert nem kellett ragasztózgatni, csak lehúztam a hátulját. Ezenkívül pedig kétoldalas kartont használtam még, ezeket nagyobbra szabtam, így túlnyúlnak a fehér színű kis lapokon, letakarják azok hátulját és egyúttal díszítésként is szolgálnak. A fényképeket mindig ugyanarra a helyre ragasztottam - kétoldalas ragasztóval. Konkrétan úgy, hogy egy oldalnál kimértem a kép helyét- a hajtáshoz szükséges részt is figyelembevéve -, ennek megfelelően felragasztattotam a képet, a többi oldalt már csak rátettem erre és, mivel átlátszó, pontosan az előző fölé ragasztottam, úgy, hogy éppen betakarja. A virágok közepébe - a legvégén - még tettem egy kis díszítést: aranyflittert meg mintáspausz-virágot, úgy már tényleg nagyon szépek lettek, sajna azt már nem fényképeztem le, mert sietni kellett.

Jó sokat gondolkodtam a díszítőkön, de sajnos nem eleget: utólag jöttem rá, hogy jobb lett volna, ha a hátsó oldalakra rajzolom a doodle-kat és az elsőkre teszem a papírból kivágott díszeket (kárómintás és kapcsos), mert akkor a firkák végig láthatóak lettek volna amint haladunk a lapozgatással. De talán az még jobb lett volna, ha felváltva jönnek: doodle-papírdísz-doodle-papírdísz. No, majd legközelebb...

Hát sajnos kevesebb kép mint oldal, így ide kénytelen voltam valamit sk. kreálni. Utólag nézem, hogy ezt a rózsaszín kommnetkártyát is körbedíszíthettem volna, de mire eddig eljutottam, már nem volt energiám és főleg IDŐM. (Így is hanyagolva lett a hétvégi házimunka-mosás, meg is kaptam érte a magamét :-(

Teszek ide még néhány közeli fotót (megtudtam ám a Scrapbookozz Velünk-től, hogy hogyan kell úgy fotózni,hogy ne legyen homályos - "makro felvétel a kis virág szimbólummal a fényképezőn" - köszi Betsie!:-)

Ezeket a kisebb virágokat a Canon oldaláról nyomtattam ki, műszaki rajzlapra ragasztottam, hogy elég merev legyen, és úgy vágtam körbe. a Jobb oldali nagy virágot színes fénymásolópapírokból vágtam ki (saját sablon alapján), meggyűrögettem, közepébe 1 Canon-virág+1gomb került.

(A fényképezésnél tettem az oldal alá egy színes lapot, mert eléggé egybeolvadt a minta az alatta lévőkkel)

A doodle-k-re nagyon büszke vagyok, sk. rajzoltam (Eszter gyönyörűséges angyalkás albumából merítettem néhány ötletet. Köszi Eszter:)

Felhasználtam: mintás papírokat és rózsaszín filcvirágokat a Rayhertől; a Canontól nyomtattam a fotósarkokat, a virágok egy részét, a keskenycsíkos papírt, a bourbon-liliomokat, a fekete szivet és a borító kördíszét. Használtam még fehér és arany színű lakkfilcet, szív és virág formalyukasztót, nyomdát, kaparós betűmatricát, gombot, szalagot, Kenderfonós zsinórt, szétszedett selyemvirágot.

Úgy tudom a scrap.hu-találkozóján is - amire én sajnos nem tudtam elmenni :-( - használtak átlátszó lapokat a minialbumhoz. Nagyon várom már, hogy meglássam a műveiket, mert kíváncsi vagyok rá, hogy hivatalosan és profi módon hogyan kell megoldani az egymás mögé kerülő képek-kommentárok és díszítők elhelyezését. Hát én saját kútfőből ilyet tudtam. Nekem - egyenlőre - tetszik :-) (Kicsit sajnáltam is megválni tőle :-).

Az én szkrep-sarkom:)

Amikor láttam Betsie szkrep-sarkát eszembe jutott, hogy énisénis. Mármint, hogy megmutatom. Az enyém persze nem annyira jólfelszerelt, de itt - a távoli kisvárosban:), egy kezdő szkreppesnek - ez is megteszi:).

Tehát itt ez az ősi asztal - nagyon szeretem - kb. 40 éves, és IGAZI fából van. Otthon - anno - a két bátyám szobájában volt, aztán mikor mindannyian kirepültünk, valamilyen véletlen szerencse folytán hozzám került. Évekig ez volt a lányom íróasztala, s miután neki vettünk egy számítógépasztalként is funkcionáló darabot, hát az enyém lett (a megunt mobiltelefonjait is én szoktam örökölni :s ). Valójában nem szívesen válnék meg tőle, mert nem csak az alapanyaga, hanem a retrósága is kedvemre való. És van egy kényelmes lábtartója is:) Baloldalon oldalt két polca is van, ami nem látható, de sok apróságot el lehet oda is pakolni, leginkább cipősdobozban. A jobboldalon (lent) van két fiók, amit eddig még nem vettem birtokba, a lányom "kincsei" vannak még benne, de - ahogy bővül a szkrep-készletem - hamarosan szükségem lesz e tárolóhelyekre is, úgyhogy...



Korábban ebben a sarokban volt a számítógép helye, abból a korszakból maradt itt ez a függőleges CD-tartó, meg a CD-k a polcon, de már nem sokáig. Elvérge ez már egy scrap-sarok!

Jobbra lent látható a két Rayheres filcvirág-szalagom, mellette pedig egy cipősdobozban a festékek: akrilfestékek meg üvegmatricafestékek. Sajnos még nem sok üvegmatricát festettem, de tervként az is megvan, remélem nem jár le a szavatosságuk, mire nekikezdek üvegmatricázni :)

A falon a "virágos fa" a kisfiam alkotása, tavasszal kaptam tőle!

A radiátoron - Flóra majonézes - üvegekben tárolom a szalagokat. Amióta rámjött a szkrep-láz elég gyakran járok a rövidáru boltba, s veszem a szalagokat meg gombokat. Még nem kérdezték, hogy minek nekem ennyiféle apróság, de szerintem hamarosan fogják :) AFlóra majonéz pedig nagyon finom, és praktikus, még a szkrep láz előtt kezdtük el ezt fogyasztani- neeem, nem az üvege miatt, hanem azért, mert ez az egy majonéz készül tojássárgájaporból, és én abban a hitben éltem, hogy a tojássárgájapor hőkezelve van (ez pedig a madárinfluenza miatt lényeges:). Azóta megtudtam hogy semmivel sem hőkezeltebb mint a tojássárgájalé, de megszerettük a Flórát - szóval már akkor sem dobtam ki az üvegeket, csak akkor még azt gondoltam, lekvárt teszek el majd bele. Hát lekvárt nem főztem, de azért lett funkciójuk :)

Ezt a képet csak azért tettem ide, mert ezen látható a falióra is, amit a lányom csinált, pár évvel ezelőtt. Tűzzománc! Nekem olyan elképzelhetetlen, hogy ezek hogy készülnek - pedig már elmesélte, többször is, de - mindig ámulok ha tűzzománc-művet látok (vagyok így még egy pár dologgal :). Több órát, meg sok képet is csinált, de sajnos már nem jár tűzzom.-szakkörre, a gimnázium miatt ( meg a helyi önkormányzat kultúrális reformja miatt :( )

A polcon a harang alakú desszertesdobozban van az a néhány filcvirágom, amit az utóbbi időben szerezetem.

Nos, ilyen a szkrep-sarkom. Nem túl nagy, nem túlzottan felszerelt (még), de a lényeg, hogy van! :))) (Konyhaasztalon scrapokat készíteni nem egy hálás dolog, tapasztaltam.)

Szülinapi album anyukámnak

Sűrűn jönnek most nálunk a szülinapok, egy újabb albumot "kellett" :) készítenem, ezúttal anyukámnak. Igaz, hogy július 23-án volt a szülinap, de most ünnepeltük meg, az is igaz, hogy hónapokkal ezelőtt egy másfajta album volt a képzeletemben, de végül ezt a meglévő leporelló-alapot öltöztettem fel neki. Az elkészítés tulajdonképpen nem volt túl bonyolult, de mire kiötltöttem, hogy melyik oldalra mit rakok a fényképek mellé, hát az legalább 1 hónapig tartott: 1 hónapja majdnem minden délután elővettem és ültem fölötte, néztem és egyszerűen nem jött semmi ötlet arról, hogy mi legyen és hogy legyen. Ez lenne az alkotói válság? :)) Végülis most, az utolsó héten (persze a múlt héten itthon sem voltunk) valahogy kialakult minden - legalábbis majdnem minden. Egy-két oldalat talán egy kicsit még díszíthettem volna, de végül úgy döntöttem, elég ennyi díszítés, merthogy anyukám kicsikét érzékeny a giccsekre, nem szerettem volna, hogy giccs-minősítést kapjon az albumom. A családom- azaz inkább a kedves férjem - szerint már így is súrolja, de azt mondja, hogyha ez nekem örömet okoz (mármint az ilyen dolgok készítése) ne foglalkozzak mások véleményével, meg hogy giccs vagy nem. Ez igaz lehet akkor, ha csak magunkról-magunknak készítek oldalakat vagy egyebet. De ebben az esetben azért nem mindegy, hogy mit szól hozzá az, aki kapja. Szerencsére anyukám nagyon-nagyon örült, és még apró könnycseppeket is látni véltem - nem, nem LÁTTAM is - a szeme sarkában. Leginkább akkor érzékenyült el, amikor a kihúzható címkéket olvasta, (3 versszak=3 cimke, narancssárga szalaggal) azaz nem is olvasta el, mert elég volt az elsőnek a kezdetét meglátnia: "Ó, ha cinke volnék..." Ez az a vers, amitől anyukám óvodás koromtól kezdve mindig elérzékenyül. Minden anyáknapi ünnepségen elhangzott (és elhangzik ma is) és ha anyukám meghallja, már beindul nála a könnyezés. Lányom mondta is, amikor az albumot csináltam: Anya ettől mami sírni fog. Mondtam: Hááát ha nem akar sírni, akkor majd nem húzza elő a cimkéket!
De lehet, hogy már a tudat is elég lesz neki. Végülis néha jó sírni, főleg a meghatódástól...

Az album elölről:



Először azt gondoltam, beborítom a karton-alapot valamilyen színes lappal, de aztán rájöttem, hogy nagyon illik a színe ide, ezért meghagytam natúr. Egy tojáshéjszínű névjegy-kartonból vágtam ki a rátétet, abból meg a szív körvonlának megfelelő ablakot. Körben mindenhol tintáztam. A címet írásvetítő-fóliára nyomtattam, és szív alakú csőszegeccsel tettem fel a kartonra. Ez után ragasztottam fel úgy, hogy először az organzaszalagot a natúr borítóra, utána rá a világos kartont és végül - a kivágott szív közepébe - a cérnaszivet, így a szalag megfelelően rögzítve lett. (ezt mindet kétoldalas ragasztóval)

És hátulról:


Itt szintén a névjegykarton használtam+egy darab mintás papírt. A technika ugyanaz mint elöl, csak a szalag itt nem került a kartonok alá, mert akkor nem lehetne kinyitni :)

A fényképeket Dédimamánál (anyukám anyukája, 94! éves :) , készítettük Húsvétkor, s anyukám eddig még nem is látta őket - esetleg egyszer a képernyőn - úgyhogy ez is hatott. Mivel túl sok történés nem volt Húsvétkor, kommentként néhány idézetet raktam rá.

Ezek itt a leporelló első oldaláról készült képek. Ez a zöldes árnyalat elég halvány - a valóságban is az - ezért tettem rá néhány narancssárga "színfoltot", így egy kicsit színesebb lett és jobban passzol a másik oldal színvilágához meg a elő- és hátlaphoz is.

Itt a másik oldalról egy kép, ezek a színek valahogy barátságosabbak (itt nem éreztem, hogy kellene rá egy kis zöld :) Ezen a fényképen a 4 generáció, mindenki mellett a leánya:) Azért ezt az idézetet írtam ide, mert mindannyian eléggé hasonlítunk az anyukánkra :) Mindegyik fényképet körben megkapargattam a körző tűjével, így ilyen keret-féleség alakult ki, csak a fehér háttereken nem nagyon látszik :( A világos színű félkörrel lehet kivenni, a negyedkörív alól, egy kartonlapot a versemmel, amely így szól:
Drága Mamuci!
Születésnapod alkalmából kívánunk neked
még nagyon sok boldog évet és hetet.
Ne kelljen bánkódva látnuk téged,
legyen számodra gondtalan az élet.
Ne legyél szomorú, s ne legyél beteg,
csak mindig vidám, s akkor ez így mehet
akár még 30 évig is, de lehet,
ehhez az kell, hogy elhidd: a jó Isten szeret!
Hát néha elkövetek ilyen kínrímeket, olyan jókat lehet rajta nevetni... (Kb. 5 éve a kedves férjem volt a leánykérő vőfély az öccse esküvőjén, a lánykérő versikét is én alkottam meg neki. ;) Meg kell mondjam - s nem dicsekvésnek szánom - nagy sikere volt, bár csak kb. 5-en hallották, de jókat nevettek. Egyébként kis lagzi volt, szerencsére több verset nem kellett előadnia - és nekem sem írni. Megpróbálom megkeresni, ha megtalálom, felteszem, jó kis kínrímek azok is :)

És mégegyszer az eleje és a hátulja, együtt:
Mintás papírok, szivecskés csőszegecsek, narancssárga virág és mintázott szív a hátsó borítón: Rayher.
A többi hozzávaló papírboltból és rövidáruboltból van. Ja, és 100 forintos boltból való művirág (most használtam először :)

Most pedig - azaz majd holnap - nekiállok Mesi pályázatának, van még 2 napom, remélem nem kap el megint a fantáziátlanság. Utána pedig a tesóm nagylányának kellene egy albumot alkotni, jövő vasárnap lesz a szülinapi bulija. Ennnnnyi tennnivalóó...