A hét termése: egy képeslap, egy újabb album és egy rendetlen asztal

Eléggé zsúfolt volt az elmúlt hetem, ezért csak most került rá sor, hogy itt is bemutassam a legújabb alkotásaimat:
1. Előszöris íme az asztalom, vasárnapi állapota. Hajj, oda van már a múltkori szép rend, pedig reménykedtem, hogy meg fogom tudni tartani, dehát ez van : miközben csinálom a „papírmunkát”, pakolni már nem vagyok képes. Annyi nmindenféle jár olyankor a fejemben - idenyúlok-odanyúlok, előveszek mégegy újabb papírt, vágok egy kicsit, aztán meg ragasztok - hogy mindeközben még pakolni is, azt már igazán nem bírok. Ez biztosan alapbeállítás nálam, mert sajnos főzésnél is így vagyok ezzel: a végén, amikor már mindennel elkészültem akkor pakolok és mosogatok, addig meg egyre csak veszem elő az újabb kellékeket. De utána olllyyyan szép rendet csinálok! (feltéve ha nem fáradok el nagyon, vagy nem lakok jól túlságosan. Mert akkor bizony a elpakolás várat magára, azahogy vár. Rám.) Ahogyan most rendrakás is, az asztalomon. Hát erre nem vagyok valami büszke, de a valósághoz ez is hozzátartozik.

2. A Mesi pályázatára készült képeslapom. Íme:

Talán sose jutott volna eszembe - na jó valamikor biztosan, de nem mostanában, az tuti – hogy képeslapkészítésbe kezdjek. De nagyon örülök, hogy belevágtam, mert olyan jó volt a megadott feltételeknek is megfelelve :-), de mégis a saját elképzelésemmel alkotni. Igyekeztem Mesi technikáját követni, csak a stíluson változtattam. Gyönyörű képeslapok érkeztek a pályázatra, a nyertest pedig mindannyian irigyeljük:-).

3. Keddtől kezdve pedig egy ajándékalbumot csináltam bátyám nagylányának a 21. születésnapjára (arról készítettem neki albumot, akit a legjobban szeret: a kutyájáról). Délutánonként ezen munkálkodtam (sőt még egy picikét délelőtt is), és vasárnap indulásra (d.u. 3 óra) épp kész is lett. Ez persze nem hangzik olyan kevés időnek, de ha hozzávesszük azt, hogy általában 5-re érek haza, meg azt, hogy anyósomék épp e hétvégén gondolták úgy, hogy eljönnek hozzánk (ami miatt ugye némi takarítás-rendrakás szükséges, no meg sütés-főzés), úgyhogy csütörtöktől szombat délutánig semmi scrap-program nem fért bele. Pénteken érkeztek és úgy volt, hogy még kirándulunk is kicsit, de az idő sajnos megintcsak nagyon vacak volt, így kirándulni sehová sem lehetett, de talán jobb is volt így, sokat beszélgettünk, meg legalább pihentek egy kicsit. Nem maradtak sokáig: szombaton ebéd után már utaztak is haza, így akkor nekiültem újra az albumnak. Ilyen lett:

(az alapötletet erről az - általam áprilisban felfedezett és azóta csodált - Ali Edwars album -ról vettem)

A borító belső oldala itt még üres, később ide írtam a szülinapi köszöntőt, arany filccel, meg néhány doodle-t is rajzoltam alulra és felülre:-), hogy később, ha ráhajtom a következő oldalt alul - és felül is - átlátszódva díszítsen a következő oldalakon is.

Az első és a hátsó oldal bordó metál-kartonból vannak, a belső lapok pedig - a korábbi albumaimnál már használt -irattartó fólia szétvágott darabjaiból. A fényképek 9x13-as méretűek, de a legtöbbet itt-ott levágtam, nem akartam túlságosan nagy albumot. A külső méret így 15x15 cm lett.

A szöveg egy részét ún. - irodai - "etikett"-lapra (szerintem ez elég vicces elnevezés, de azt mondták ez a hivatalos neve) nyomtattam, ez tulképpen öntapadós fehér A4-espapír (amiből mi odabent cimkéket szoktunk vágni). Jó volt, mert nem kellett ragasztózgatni, csak lehúztam a hátulját. Ezenkívül pedig kétoldalas kartont használtam még, ezeket nagyobbra szabtam, így túlnyúlnak a fehér színű kis lapokon, letakarják azok hátulját és egyúttal díszítésként is szolgálnak. A fényképeket mindig ugyanarra a helyre ragasztottam - kétoldalas ragasztóval. Konkrétan úgy, hogy egy oldalnál kimértem a kép helyét- a hajtáshoz szükséges részt is figyelembevéve -, ennek megfelelően felragasztattotam a képet, a többi oldalt már csak rátettem erre és, mivel átlátszó, pontosan az előző fölé ragasztottam, úgy, hogy éppen betakarja. A virágok közepébe - a legvégén - még tettem egy kis díszítést: aranyflittert meg mintáspausz-virágot, úgy már tényleg nagyon szépek lettek, sajna azt már nem fényképeztem le, mert sietni kellett.

Jó sokat gondolkodtam a díszítőkön, de sajnos nem eleget: utólag jöttem rá, hogy jobb lett volna, ha a hátsó oldalakra rajzolom a doodle-kat és az elsőkre teszem a papírból kivágott díszeket (kárómintás és kapcsos), mert akkor a firkák végig láthatóak lettek volna amint haladunk a lapozgatással. De talán az még jobb lett volna, ha felváltva jönnek: doodle-papírdísz-doodle-papírdísz. No, majd legközelebb...

Hát sajnos kevesebb kép mint oldal, így ide kénytelen voltam valamit sk. kreálni. Utólag nézem, hogy ezt a rózsaszín kommnetkártyát is körbedíszíthettem volna, de mire eddig eljutottam, már nem volt energiám és főleg IDŐM. (Így is hanyagolva lett a hétvégi házimunka-mosás, meg is kaptam érte a magamét :-(

Teszek ide még néhány közeli fotót (megtudtam ám a Scrapbookozz Velünk-től, hogy hogyan kell úgy fotózni,hogy ne legyen homályos - "makro felvétel a kis virág szimbólummal a fényképezőn" - köszi Betsie!:-)

Ezeket a kisebb virágokat a Canon oldaláról nyomtattam ki, műszaki rajzlapra ragasztottam, hogy elég merev legyen, és úgy vágtam körbe. a Jobb oldali nagy virágot színes fénymásolópapírokból vágtam ki (saját sablon alapján), meggyűrögettem, közepébe 1 Canon-virág+1gomb került.

(A fényképezésnél tettem az oldal alá egy színes lapot, mert eléggé egybeolvadt a minta az alatta lévőkkel)

A doodle-k-re nagyon büszke vagyok, sk. rajzoltam (Eszter gyönyörűséges angyalkás albumából merítettem néhány ötletet. Köszi Eszter:)

Felhasználtam: mintás papírokat és rózsaszín filcvirágokat a Rayhertől; a Canontól nyomtattam a fotósarkokat, a virágok egy részét, a keskenycsíkos papírt, a bourbon-liliomokat, a fekete szivet és a borító kördíszét. Használtam még fehér és arany színű lakkfilcet, szív és virág formalyukasztót, nyomdát, kaparós betűmatricát, gombot, szalagot, Kenderfonós zsinórt, szétszedett selyemvirágot.

Úgy tudom a scrap.hu-találkozóján is - amire én sajnos nem tudtam elmenni :-( - használtak átlátszó lapokat a minialbumhoz. Nagyon várom már, hogy meglássam a műveiket, mert kíváncsi vagyok rá, hogy hivatalosan és profi módon hogyan kell megoldani az egymás mögé kerülő képek-kommentárok és díszítők elhelyezését. Hát én saját kútfőből ilyet tudtam. Nekem - egyenlőre - tetszik :-) (Kicsit sajnáltam is megválni tőle :-).