Már nem nagyon bírtam tovább (pedig még van 1 vizsgám. Hétfőn lesz(remélem tényleg az utolsó) :-)
Szóval megcsináltam a Scrapbokozz velünk-re a kihívást. Nem hittem volna, hogy benevezek, de már elfáradtam a tanulástól, muszáj volt egy kicsit kikapcsolni az agyam. Tegnap délután csak úgy leültem, és ez az ajtódísz lett belőle, Grétámnak. A virág-kialakítást valahol régen már láttam, akkor még csak lerajzoltam (azóta sem találom a képét sehol az interneten). De így mostmár legalább van róla képem. Talán a fénykép cseppet kicsi, lehet később előhívatom nagyobban és kicserélem. De az is lehet, hogy azt a címet adom neki, hogy "Gréta az óriások virágoskertjében", akkor viszont rendben van így is. Mindenesetre elértem azt, hogy a lyányom - igaz, hogy csak egy kicsit, de - megdicsérte, sőt azt kérdezte, hogy: "Anya, te ezt magadtól csináltad?" Végülis ez azért nem olyan rossz reakció, bár ha azt veszem, azt is jelentheti, hogy nem néz ki belőlem ennyi kreativitást sem. De megnyugtatott, nem ez van, hanem az, hogy jónak találja, és tetszik neki.
Van néhány fázisfotó is. Íme:
Az előkészületek:
A kép, amiből kivágtam Grétát, 9x13-as, úgyhogy ezért olyan kicsi, de amikor előhívattam még nem tudtam, hogy ekkora virág mellé kerül (nyomtatóm továbbra sincs, úgyhogy az írásokat az irodain csinálom a képeket meg elő kell hívatnom. Egyenlőre... de már nem sokáig)
Először ennek a kétoldalas Daisy-papírnak a kopottas részére akartam pakolni, de aztán megfordítva a lapot, rájöttem, a sima világoskék még jobb is lesz, bár nem ártott volna kicsit megkopottasítani, de ez már - természetesen - csak utólag jutott az eszembe.
Szóval a sima v.kékkel meg kezdeni kellett valamit: hibajavító tollal rajzoltam körbe a "felhő-féleségeket". Ez egy kicsit nehezen ment, főleg, mert a bizonyos "toll" kissé beszárad (már rég megvettem, anno a februári beszerző-körutamon), de némi nyomkodás, ütögetés és néhány varázsige ("Az a jó édes..."; meg "Te gyökér", no meg "Az a ..., aki ezt kitalálta") elmormolása után egyszercsak beindult. Jött is belőle... (Újabb varázsigék..., a leállításhoz:-)
Ez után már igazán egyszerű dolgom volt: a felhők körül körbenyírni, a korábban kitervelt elrendezésnek megfelelően mindent felragasztani, néhány szitakötőt odanyomdázni, az ajtóra meg egy csipeszt ragasztani. Ja, a szirmok szélén körbefutó cérnákat vékony kis csíkokra vágott kétoldalas ragasztóval ragasztottam oda (ez viszont nem volt ám egy egyszerű művelet: mert hol az ujjam ragadt, a papírhoz, hol fodítva, de leginkább az olló éle ragadt a ragasztóhoz, küzdöttünk egymással, néhány varázsige itt is elhangzott. Szerencsére a férjem a kisfiammal focit nézett a nappaliban - az alsó szinten - a lányom meg nem volt itthon:) Végül, az Ivi kontra Ragasztó meccsből - amint a mellékelt ábra is mutatja - én kerültem ki győztesen.
A virág közepén sokáig gondolkodtam, végülis ZÖLD lett (virág közepe nálam mindig sárga szokott lenni, max. narancssárga, de most nem illettek oda, hát zöld lett-mint a fű-, ezen jól mutat a sárga kisvirág meg a piros G betű)
Kicsit homályosak ezek a közeli képek, de talán látszik a szirmok körüli cérnakeret.
Nos íme a kész mű, ma elküldtem a "Scrapbookozz velünk" pályázatára, remélem ott is fog egy kicsit tetszeni.
Terveim közt szerepel az ajtódísz hátulját is elkészínteni: megfordítva valami "Ne zavarj, mert ..." felirat lesz majd rajta. A ...-ról még majd egyeztetek a gyerekkel :-).
Szóval megcsináltam a Scrapbokozz velünk-re a kihívást. Nem hittem volna, hogy benevezek, de már elfáradtam a tanulástól, muszáj volt egy kicsit kikapcsolni az agyam. Tegnap délután csak úgy leültem, és ez az ajtódísz lett belőle, Grétámnak. A virág-kialakítást valahol régen már láttam, akkor még csak lerajzoltam (azóta sem találom a képét sehol az interneten). De így mostmár legalább van róla képem. Talán a fénykép cseppet kicsi, lehet később előhívatom nagyobban és kicserélem. De az is lehet, hogy azt a címet adom neki, hogy "Gréta az óriások virágoskertjében", akkor viszont rendben van így is. Mindenesetre elértem azt, hogy a lyányom - igaz, hogy csak egy kicsit, de - megdicsérte, sőt azt kérdezte, hogy: "Anya, te ezt magadtól csináltad?" Végülis ez azért nem olyan rossz reakció, bár ha azt veszem, azt is jelentheti, hogy nem néz ki belőlem ennyi kreativitást sem. De megnyugtatott, nem ez van, hanem az, hogy jónak találja, és tetszik neki.
Van néhány fázisfotó is. Íme:
Az előkészületek:
A kép, amiből kivágtam Grétát, 9x13-as, úgyhogy ezért olyan kicsi, de amikor előhívattam még nem tudtam, hogy ekkora virág mellé kerül (nyomtatóm továbbra sincs, úgyhogy az írásokat az irodain csinálom a képeket meg elő kell hívatnom. Egyenlőre... de már nem sokáig)
Először ennek a kétoldalas Daisy-papírnak a kopottas részére akartam pakolni, de aztán megfordítva a lapot, rájöttem, a sima világoskék még jobb is lesz, bár nem ártott volna kicsit megkopottasítani, de ez már - természetesen - csak utólag jutott az eszembe.
Szóval a sima v.kékkel meg kezdeni kellett valamit: hibajavító tollal rajzoltam körbe a "felhő-féleségeket". Ez egy kicsit nehezen ment, főleg, mert a bizonyos "toll" kissé beszárad (már rég megvettem, anno a februári beszerző-körutamon), de némi nyomkodás, ütögetés és néhány varázsige ("Az a jó édes..."; meg "Te gyökér", no meg "Az a ..., aki ezt kitalálta") elmormolása után egyszercsak beindult. Jött is belőle... (Újabb varázsigék..., a leállításhoz:-)
Ez után már igazán egyszerű dolgom volt: a felhők körül körbenyírni, a korábban kitervelt elrendezésnek megfelelően mindent felragasztani, néhány szitakötőt odanyomdázni, az ajtóra meg egy csipeszt ragasztani. Ja, a szirmok szélén körbefutó cérnákat vékony kis csíkokra vágott kétoldalas ragasztóval ragasztottam oda (ez viszont nem volt ám egy egyszerű művelet: mert hol az ujjam ragadt, a papírhoz, hol fodítva, de leginkább az olló éle ragadt a ragasztóhoz, küzdöttünk egymással, néhány varázsige itt is elhangzott. Szerencsére a férjem a kisfiammal focit nézett a nappaliban - az alsó szinten - a lányom meg nem volt itthon:) Végül, az Ivi kontra Ragasztó meccsből - amint a mellékelt ábra is mutatja - én kerültem ki győztesen.
A virág közepén sokáig gondolkodtam, végülis ZÖLD lett (virág közepe nálam mindig sárga szokott lenni, max. narancssárga, de most nem illettek oda, hát zöld lett-mint a fű-, ezen jól mutat a sárga kisvirág meg a piros G betű)
Kicsit homályosak ezek a közeli képek, de talán látszik a szirmok körüli cérnakeret.
Nos íme a kész mű, ma elküldtem a "Scrapbookozz velünk" pályázatára, remélem ott is fog egy kicsit tetszeni.
Terveim közt szerepel az ajtódísz hátulját is elkészínteni: megfordítva valami "Ne zavarj, mert ..." felirat lesz majd rajta. A ...-ról még majd egyeztetek a gyerekkel :-).
2 megjegyzés:
... és milyen jó, hogy elkészítetted, Ivi!!! Nagyon szerettem, már az első perctől fogva! Örülök a munkádnak és köszönöm, hogy megosztottad velünk! :) :)
Szeretettel: Gigi
Nagyon-nagyon imádtam ezt az alkotásodat!!! Fantasztikus lett!!!
betsie
Megjegyzés küldése