Hazaérkeztünk

tegnap. A "NYARALÁSBÓL". Eredetileg úgy volt, hogy ma jövünk, de annyira rossz lett az idő, hogy már nem bírtunk tovább a szobában kuksolni. Pedig minden olyan jól indult... Azt persze tudtuk, hogy nem lesz egy verőfényes nyaralás, de azért egész-napos esőkre nem számítottunk. Gondoltuk, ha nem fürödhetünk egész hétem, majd körbekirándulgatunk. Vasárnap és hétfőn egy kicsit azért "napoztam" meg fürödtünk is, a szálloda medencéjében, szerdán pedig a tóban (Hévíz) szerettünk volna fürdőzni. Mert vasárnap az időjárásjelentésben még azt jósolták, hogy a hét elején lesz rossz idő, ezért terveztük így, hogy szerdán - hét közepén - már javul annyira, hogy mehetünk a tóba. Hát nem javult. A fiam és a férjem fürödtek még aznap is: esőben, 12 fokban, de Gréta meg én egész nap TV-t néztünk meg aludtunk. Végülis ez is egyfajta pihenés... (Engem speciel, naggyon-nagyon idegesített) Aztán megelégeltük a rossz időt, a sok semmittevést (mert kirándulni sem lehetett, az eső vízszintesen esett!) meg a sok evést (svédasztalos reggeli és vacsora!), és hazajöttünk. Persze tudtuk, hogy jön a jó (azaz jobb) idő, és mire hazaérünk minden megjavul, de már nem volt maradásunk. És egyébként is, pénteken amúgy is jönni kellett volna. (Amúgy itt nálunk ma sem volt nap, pedig azt jósolták, de gondolom Hévízen már lehetett napozni)

Hazafelé viszont - legalább én - kárpótolva lettem: sikerült a családdal elfogadtatni, hogy térjünk be a Duna Házba, a Rayher-be!!! Hááát az tényleg nem semmi hely! El tudtam volna tölteni ott egy fél napot (mint oly sokan mások!), de nem lehetett, mert így is nagy kegyben részesültem, hogy eljött velem ODA a család. Ígyhát: gyorsszétnézés+gyorsvásárlás= kb. fél óra alatt letudtam! És az a furcsa az egészben, hogy nem bántam meg semmit, mármint azt nem bántam meg, amiket megvettem, és azt sem bánom, amiket nem vettem meg. Merthát sokmindent tudtam volna még, de a pénzt is számít, ugyebár! Úgyhogy a család kellemesen csalódott, nem is számítottak ilyen gyorsaságra. A baj csak az lett, hogy Pestről kifelé akkora dugóba jutottunk - nem vagyunk mi ehhez szokva, egyébként lehet, hogy nem is volt olyan hatalmas - szóval tök ideg volt mindenki - rajtam kívül- hogy mikor érünk már az M3-asra. Én meg csak ábrándoztam a cuccokról magamban és közben furdalt a lelkiismeret, hogy mindez miattam van... De ŐK egy szóval sem hibáztattak. Olyan jók hozzám!

Nos itt a szerzeményem:

És így, hogy nyertem 1 napot, meg ogy a Rayher felpiszkálta a scrap-énemet, végre befejeztem egy rég elkezdett oldalt. Korábban írtam már egy "görög"-oldalról, de nyomtató híján nem csináltam még meg. Hát, nyomtatóm azóta sincs, de már nem várhattam vele. Ígyhát kézzel írtam a címet, a kommentet meg egy sima - és nem görög, mint ahogy eredetileg akartam - betűtípussal nyomtattam ki (az irodában, már hetekkel ezelőtt :). Az új virágokból is tettem fel, meg a szegecselő-lyukasztó kalapácsnak is nagy hasznát vettem (nem is tudom, hogy élhettem eddig nélküle :) !) Hát íme:

A képek a tavalyi nyaralásunkon készültek, én aznap épp beteg lettem - valami mindig összejön ha mi nyaralunk- ezért nem vagyok rajta (apa meg fényképezett:)

És itt egy részletfotó is, bár nem annyira közeli, mint szeretném, mert akkor nagyon homályos szokott lenni (vagy a géppel van a baj, vagy lehet hogy inkább velem).

És OTT az első "igazi" virágom! A közepén lévő miltonkapcsot akrilfestékkel festettem, meg a másik - sötétkéket is - azt már nem mertem venni a Rayherben, így is elég sokat költöttem... Majd legközelebb... merthát oda vissza kell menni, muszáj...

Domborító :)

Így néz ki:
Ha használom:

És az eredmény: (kicsit homályos, bocsi)

Egy csepp magyarázat: a scrap.hu-n kérdezte Timcsoca, hogy hogyan készült a szmájlifej a Benedekes oldalamon. Leírni nem tudtam elég érthetően, ezért tettem fel ide a fényképeket az eszközről.

Most egy hétre elutazom, de utána újra jövök, gyere te is!!!

A második oldal a második SV kihívásra

Elkészültem a második pályázati oldalammal is a Scrapbookozz Velünk-re. Ahogy korábban írtam, ez Grétámról szól, mert ő is huncut. Meg hát így igazságos. Igaz, hogy a kisfiamnak még nem csináltam ajtódíszt, pedig neki is járna. Be is van tervezve, csak még egy kicsit gondolkodok a megvalósításon :).

Ez az oldal is több (azaz épp 3) kartonból van: a 2 mintás a Rayhertől van, a harmadik - a lila -sima karton (ami valójában annyira vékony volt, hogy rá kellett ragasztani egy műszaki rajzlapra. Hát ez van, ha valaki egy kisvárosban lakik, ahol, a papírboltok azt árulnak, amit ők akarnak és nem azt ami nekem kellene). Nos, először méretre vágtam mindet, aztán a lilát körbefestettem fehér akrilfestékkel. A csíkos karton felső szélét krétáztam, rózsaszín pasztellkrétával, ami - szerintem - nekem megintcsak nem sikerült olyan jól, mint másoknak, de egyenlőre még csak barna tintapárnám van, az meg nem illett ide, ígyhát kénytelen voltam pasztellkrétázni. Az oldal legfelső szélére mintás pauszból kivágott cakkokat tettem, de mivel nem nagyon látszott a minta, átrajzolgattam fehér lakkfilccel, így - erősen figyelve - már valamennyire látható. Ha újra kezdeném, ezt a mintás pauszcsíkot inkább a lila lapra tenném (ehhez persze át kellene variálni az egészet). Hát majd máskor úgy teszek :).

Lányos oldal lévén a szalagok és a virágok szükségszerűek, igaz virágom még nem nagyon van, később ha majd lesz, talán rápakolok néhányat. De az is lehet, hogy nem :). A madeiraszalagokat csak egyszerűen ragasztottam (varrni még nem mertem a múltkori élmény után, pedig jól mutatott volna), a varrás helyett hullámvonalú ollóval vágtam el a papírszélt. A rózsaszín szalag befűtéséhez a lyukakat - igazi lyukasztó híján :) -szív formájú mintalyukasztóval csináltam. Korábban a bátyámnak készült albumnál is ezzel lyukasztottam a lapokat, de hamarosan be kell szereznem egy valódi lyukasztót, mert ezzel ugyebár csak a lapok szélén lehet, és hamarosan már középen is akarok majd lyukasztani... (Vigyázat, öveket bekapcsolni: Rohamos fejlődés következik :)))

Az idézet - remélem látszik, hogy - egy felkiáltójelet mintáz: üzenet a lányomnak, bár azért szerintem neki - 16 évesnek - szánva, talán nem ártana hozzátenni, hogy móóódjával :)!

Ezen a részletfotón látható a mai szerzeményem, a jobb alsó sarokban a virágocskák:

Ezeket az Oriflame-től rendeltem (és épp ma érkezett meg, hurrá!) - felfűzhető nyaklánc kislányoknak! Vagyis - majdnem - nekem :) Színét tekintve a fénykép megint mást mutat: valójában az egyik mélybordó, a másik világos rózsaszín, közepükön sárga körökkel. Az irodában csodálták is, hogy milyen szép meg aranyos, meg hogy majd milyen jó nyakláncom lesz nekem ebből (nyakláncmániás vagyok). Csak egyiküknek mondtam meg, hogy valójában mire is akarom használni. Kicsit úúúgy nézett rám... S akkor hosszas magyarázásba kezdtem, hogy mit is jelent az a szó magyarul..., meg hogy miért is jó ez az egész... Végül azzal summázta: "De jó neked, hogy ilyenekre is van időd". Hát igen, jó! (Néhányat azért lehet hogy felfűzök...)

Ezen a másik részletfotón semmi különös részlet nincs, csak úgy idetettem :) Azaz annyi mégis, hogy ha majd veszek valahol "igazi" scrap-virágokat, (vagy művirágot, amit eddig még nem találtam a környékünkön) akkor ide - a bal sarokba - a formalyukasztózott papírvirágok helyére teszem fel.

Hát ennyi. Lányom még nem látta, mert vasárnap elutazott és akkor még elég kezdeti stádiumban volt az oldal, csütörtökön jön haza. Kíváncsi vagyok mit szól a szövegekhez, bár gondolom jóváhagyja, végülis semmi kompromittáló nincs bennük.

Köszi, ha megnéztél, és köszibb, ha elolvastál!
És nagyon köszi (legköszibb:) ha írsz is valamit!