 |
| Előtérben: lusta túrós (a háttérben az Aloe Veráim közül 2 kis cuki) |
A moksa.hu-n találtam a receptet, és igencsak izgatta a fantáziámat, hogy komoly keverés vagy dagasztás és nyújtás nélkül vajon milyen süti lesz belőle. És főleg hogy a hozzászólásokban annyira dícsérték...
Nos, végülis én is csak dícsérni tudom... mert nagyon finom és tényleg egyszerű... Mondjuk a 40-45-dik percnél, amikor benéztem a sütőbe akkor azt mondtam, hogy én leszek az első, aki negatív kommentet ír, merthogy akkor még igencsak folyós volt az állaga, holott a recept írója tűpróbáztatott épp! Beleszúrtam ugyan a tűt, mert mindig betartom a receptek utasításait, de hát nagyon messze volta attól, amilyennek a leírás szerint lennie kellett volna. No, akkor visszament a sütőbe a sütike és még sült valameddig. kb még 20-25 percet. Asszem. Mert bizony akkor már nem néztem az órára. Aztán egyszercsak újra ránéztem, ki is húztam, és akkor már nem lötyögött... a tűpróba is sikeres volt, így hát kivettem. Onnantól már csak a kihűlés-összeállást kellett megvárni, ami megint kb fél óra volt. Mivel időközben megebédeltünk így nem annyira volt nehéz kivárni az időt. Langyosan kóstoltuk meg, és meg kell mondjam, mindhárman ámultunk!!! Nem túl édes, mégis ízletes, és kellemes, és még különleges is! Szóval nyert! Mondtam a fiúknak, hogy ebből most vihetnénk a szomszéd néninek kóstolót... ő gyakran szokott adni nekünk finomabbnál finomabb sütiket, én viszont csak nagyon ritkán, mert vagy nem elég szépek az enyémek, vagy pedig - ami most is történt - lebeszélnek róla, mondván, hogy "kell ez nekünk is, mert ez nagyon finom"! :))) Szóval megtartottuk mindet, annál is inkább, hogy nem is nagy tepsivel lett... a fiam azért még azt hozzátette, hogy "majd legközelebb adunk neki, ha majd újra lesz ilyen". :) Ez csak azért kicsit vicces kijelentés, mert én igazából nem nagyon szoktam egy sütit 2-szer megcsinálni, ahhoz nagyon tutinak kell lennie... csak néhány örök süti van nálunk. (milyen jó kis scrap téma! na el is kezdem megcsinálni őket-fényképezni-szkreppelni :) De az a helyzet, hogy ez a túrós, lehet hogy bekerül az örök sütik közé... Szeretettel ajánlom mindenkinek kipróbálásra!
Szép napokat!
Ivi
update: idemásolom a süti receptjét, biztos ami biztos, volt már olyan, hogy megszűnt a hely, ahonnan linkeltem...
Hozzávalók:
15 dkg porcukor + 1 ek cukor
20 dkg liszt
fél csomag sütőpor
25 dkg túró
1 pohár tejföl
3 tojás
3 dl tej
1 tk vanília eszencia
1 citrom reszelt héja
1 marék mazsola
nagyjából 5 dkg vaj
Egy edényben összekeverem a porcukrot, a lisztet és a sütőport. Egy másik edényben az 1 ek. cukorral habosra keverem a tojásokat, utána hozzáöntöm a tejet. Az “asszonyság” annyira lusta, hogy nem választja szét a tojásokat, viszont ha valakinek van kedve, akkor először csipet sóval keményre veri a tojásfehérjét, beleteszi a tojássárgát, a cukort és a vanília eszenciát, majd a tejet.
Egy üveg (nagyobb fajta) tűzálló tálat alaposan kivajazok. (Lehet sütni tepsiben is, de én szeretem látni az alját.) Innentől viszont az ahogy esik úgy puffan, az elv. Semmit se szabad lesimítani, egyenletessé tenni!
A kivajazott tálba szórom a lisztes keverék felét. Rámorzsolom a túrót, viszonylag nagy galacsinokban, megszórom mazsolával, meglocsolom a tejföllel és ráreszelem a (z alaposan megmosott) citrom héját. Rászórom a maradék lisztes keveréket és az egészre ráöntöm a tojásos tejet.
Ahol lisztes foltok alakulnak ki, az ujjammal összekeverem és itt ott lenyúlok az edény aljára is, hogy egyik összetevő se alkosson “vízzáró réteget”.
Tetejére “rávagdalom” a vajat.
Előmelegített, 150 fokos sütőben – ha túl forró a sütőd, résnyire hagyd nyitva az ajtót -40-45 percig sütöm.
Meg kell várni, hogy kihűljön, akkor összeáll, de mielőtt kiveszem a sütőből csinálok egy tűpróbát. (Az edény alján mindig marad néhány lisztes folt, azért is jó az üvegtál, mert még nyersen lehet látni, hogy hova kell egy kis folyadékot juttatni.)
Ivi
update: idemásolom a süti receptjét, biztos ami biztos, volt már olyan, hogy megszűnt a hely, ahonnan linkeltem...
Hozzávalók:
15 dkg porcukor + 1 ek cukor
20 dkg liszt
fél csomag sütőpor
25 dkg túró
1 pohár tejföl
3 tojás
3 dl tej
1 tk vanília eszencia
1 citrom reszelt héja
1 marék mazsola
nagyjából 5 dkg vaj
Egy edényben összekeverem a porcukrot, a lisztet és a sütőport. Egy másik edényben az 1 ek. cukorral habosra keverem a tojásokat, utána hozzáöntöm a tejet. Az “asszonyság” annyira lusta, hogy nem választja szét a tojásokat, viszont ha valakinek van kedve, akkor először csipet sóval keményre veri a tojásfehérjét, beleteszi a tojássárgát, a cukort és a vanília eszenciát, majd a tejet.
Egy üveg (nagyobb fajta) tűzálló tálat alaposan kivajazok. (Lehet sütni tepsiben is, de én szeretem látni az alját.) Innentől viszont az ahogy esik úgy puffan, az elv. Semmit se szabad lesimítani, egyenletessé tenni!
A kivajazott tálba szórom a lisztes keverék felét. Rámorzsolom a túrót, viszonylag nagy galacsinokban, megszórom mazsolával, meglocsolom a tejföllel és ráreszelem a (z alaposan megmosott) citrom héját. Rászórom a maradék lisztes keveréket és az egészre ráöntöm a tojásos tejet.
Ahol lisztes foltok alakulnak ki, az ujjammal összekeverem és itt ott lenyúlok az edény aljára is, hogy egyik összetevő se alkosson “vízzáró réteget”.
Tetejére “rávagdalom” a vajat.
Előmelegített, 150 fokos sütőben – ha túl forró a sütőd, résnyire hagyd nyitva az ajtót -40-45 percig sütöm.
Meg kell várni, hogy kihűljön, akkor összeáll, de mielőtt kiveszem a sütőből csinálok egy tűpróbát. (Az edény alján mindig marad néhány lisztes folt, azért is jó az üvegtál, mert még nyersen lehet látni, hogy hova kell egy kis folyadékot juttatni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése