Süti: lusta túrós

Úgy tűnik, mostanában gyakrabban készítek - és fényképezek - sütiket mint scrapbook oldalakat. Persze mert a sütik sokkal hamarabb kész vannak és ízletesebbek is... Mindamellett, mi tagadás, hízlalóbbak is... dehát ez van, majd egyszer csak nem sütök többet, csak szkreppelek... Ma tehát ez készült:

Előtérben: lusta túrós
(a háttérben az Aloe Veráim közül 2 kis cuki)

A moksa.hu-n találtam a receptet, és igencsak izgatta a fantáziámat, hogy komoly keverés vagy dagasztás és nyújtás nélkül vajon milyen süti lesz belőle. És főleg hogy a hozzászólásokban annyira dícsérték... 

Nos, végülis én is csak dícsérni tudom... mert nagyon finom és tényleg egyszerű... Mondjuk a 40-45-dik percnél, amikor benéztem a sütőbe akkor azt mondtam, hogy én leszek az első, aki negatív kommentet ír, merthogy akkor még igencsak folyós volt az állaga, holott a recept  írója tűpróbáztatott épp! Beleszúrtam ugyan a tűt, mert mindig betartom a receptek utasításait, de hát nagyon messze volta attól, amilyennek a leírás szerint lennie kellett volna. No, akkor visszament a sütőbe a sütike és még sült valameddig. kb még 20-25 percet. Asszem. Mert bizony akkor már nem néztem az órára. Aztán egyszercsak újra ránéztem, ki is húztam, és akkor már nem lötyögött... a tűpróba is sikeres volt, így hát kivettem. Onnantól már csak a kihűlés-összeállást kellett megvárni, ami megint kb fél óra volt. Mivel időközben megebédeltünk így nem annyira volt nehéz kivárni az időt. Langyosan kóstoltuk meg, és meg kell mondjam, mindhárman ámultunk!!! Nem túl édes, mégis ízletes, és kellemes, és még különleges is! Szóval nyert! Mondtam a fiúknak, hogy ebből most vihetnénk a szomszéd néninek kóstolót... ő gyakran szokott adni nekünk finomabbnál finomabb sütiket, én viszont csak nagyon ritkán, mert vagy nem elég szépek az enyémek, vagy pedig - ami most is történt - lebeszélnek róla, mondván, hogy "kell ez nekünk is, mert ez nagyon finom"! :))) Szóval megtartottuk mindet, annál is inkább, hogy nem is nagy tepsivel lett... a fiam azért még azt hozzátette, hogy "majd legközelebb adunk neki, ha majd újra lesz ilyen". :) Ez csak azért kicsit vicces kijelentés, mert én igazából nem nagyon szoktam egy sütit 2-szer megcsinálni, ahhoz nagyon tutinak kell lennie... csak néhány örök süti van nálunk. (milyen jó kis scrap téma! na el is kezdem megcsinálni őket-fényképezni-szkreppelni :) De az a helyzet, hogy ez a túrós, lehet hogy bekerül az örök sütik közé... Szeretettel ajánlom mindenkinek kipróbálásra!

Szép napokat!

Ivi

update: idemásolom a süti receptjét, biztos ami biztos, volt már olyan, hogy megszűnt a hely, ahonnan linkeltem...

Hozzávalók:
15 dkg porcukor + 1 ek cukor
20 dkg liszt
fél csomag sütőpor
25 dkg túró
1 pohár tejföl
3 tojás
3 dl tej
1 tk vanília eszencia
1 citrom reszelt héja
1 marék mazsola
nagyjából 5 dkg vaj

Egy edényben összekeverem a porcukrot, a lisztet és a sütőport. Egy másik edényben az 1 ek. cukorral habosra keverem a tojásokat, utána hozzáöntöm a tejet. Az “asszonyság” annyira lusta, hogy nem választja szét a tojásokat, viszont ha valakinek van kedve, akkor először csipet sóval keményre veri a tojásfehérjét, beleteszi a tojássárgát, a cukort és a vanília eszenciát, majd a tejet.

Egy üveg (nagyobb fajta) tűzálló tálat alaposan kivajazok. (Lehet sütni tepsiben is, de én szeretem látni az alját.) Innentől viszont az ahogy esik úgy puffan, az elv. Semmit se szabad lesimítani, egyenletessé tenni!

A kivajazott tálba szórom a lisztes keverék felét. Rámorzsolom a túrót, viszonylag nagy galacsinokban, megszórom mazsolával, meglocsolom a tejföllel és ráreszelem a (z alaposan megmosott) citrom héját. Rászórom a maradék lisztes keveréket és az egészre ráöntöm a tojásos tejet.

Ahol lisztes foltok alakulnak ki, az ujjammal összekeverem és itt ott lenyúlok az edény aljára is, hogy egyik összetevő se alkosson “vízzáró réteget”.

Tetejére “rávagdalom” a vajat.

Előmelegített, 150 fokos sütőben – ha túl forró a sütőd, résnyire hagyd nyitva az ajtót -40-45 percig sütöm.

Meg kell várni, hogy kihűljön, akkor összeáll, de mielőtt kiveszem a sütőből csinálok egy tűpróbát. (Az edény alján mindig marad néhány lisztes folt, azért is jó az üvegtál, mert még nyersen lehet látni, hogy hova kell egy kis folyadékot juttatni.)

még egy képeslap

Hajnalka napra készítettem.

Elölről:

 Hátulról:

Az új vízfestékemmel festettem, de először vékony filccel megrajzoltam a füvet és a virágszárakat meg a leveleket. (A lányom szerint jobb lett volna ha nem rajzolom meg filccel, akkor művészibb lett volna... így meg kissé gyerekes :D Hááát negyvenakárhány évesen nem is tudom, hogy ennek örüljek vagy bánjam :)))   De végülis nem bánom, tulajdonképpen jó, hogy őszintén megmondja, amit gondol :)
Nosss, a fűre sót szórtam, amikor még vizes volt a festék, ettől egy kicsit pöttyös lett. Azt hiszem legközelebb durvább sóval fogok próbálkozni, mert így nem annyira látványos a só hatása. A képeslap alakja az odacsíptetett virágok miatt lett ilyen, egy hirtelen ötletből kifolyólag. A belsejébe dekortapasszal ragasztottam egy fel-lehajtható támasztékot azért, hogy kinyitva megálljon, ugyanis a két fémkapocs elég nehéz és ha nincs ott a támasz, akkor lehajlik.

Nem volt sok időm a készítésre, mivel holnap oda kell adni, és csak ma délután tudtam hozzákezdeni. Máskor több napig ügyködök egy ilyen kis dolgon is, de most muszáj volt igyekezni. A vers is saját alkotás, hát tudom, hogy nem egy költészeti remekmű, de remélem mosolyog tőle egy kicsit majd a kollegina, mert mostanában elég gyakran bánatos... Boldog Hajnalka napot! :)

Három oldal, egy képeslap, sütik...

Íme az oldalak. 

Ez itt a legújabb:

Ez egy lift innen, de azért egy kicsit módosítottam :) Nagyon nagyon tetszett az eredeti, úgyhogy igyekeztem hasonlóra készíteni... de mivel nem volt megfelelő színű washi tape-m így zöld csíkos papírt tettem a kép köré. A horgolt virág anyukám keze munkája, a levelét sk. rajzoltam.

A fényképről is egy mondatot: a férjem készítette ezt a fotót a konyhánkban, jópár évvel ezelőtt. A konyhaszekrény pultjának tükrözése volt az, ami megragadta a figyelmét. És tényleg jól néz ki, hmmm?  

(Azóta már az Aloe Veráim vannak az ablakpárkányon, azt hiszem azokról is lesz majd egy oldalt...)


A másik oldal, amit itt még nem mutattam:

A scrap.hu vázlatkihívására készítettem. Benedek tojást festett. Kb 2 éve volt. Akkor Grétám már nem lakott itthon, és rábeszéltem Benit, hogy fessünk tojást. Először kicsit furán nézett rám, de aztán belement és végül élvezte. :)
Az oldal készítésekor téptem a papírokat, ami nem az erősségem, de asszem, most egész jól sikerült. Néhány festékpöttyöt is fröcsköltem rá... A dátumot még rá fogom írni, csak még meg kell keresnem, hogy mikor is volt pontosan...

A harmadik oldal Grétámról készült:

Egyik kislánykorabeli kedvenc rajzfilmjéből, a Tigris színre lép-ből vettem a szöveget az oldalhoz. Néhány napja néztük meg újra, és amikor kérdeztem tőle, hogy mi legyen az oldal címe, ő mondta, hogy legyen ez :) A fénykép egyébként szintén az ő ötlete volt, évekkel ezelőtt egy Húsvétkor Székesfehérváron voltunk és itt a romok közt sétálgatva találta ki, hogy legyen róla egy ilyen ugrós fotó. Hát lett! :)

Ezen az oldalon is festettem: bankkártyával húzgáltam el a jó sűrű akrilfestékemet, így is meggörbítette a papírt, pedig nem is vizeztem be. Vékony filccel is firkáltam kicsit.

Végül jöjjenek a sütik :)

*-*

Az elmúlt pár hétben képeslapot is alkottam. 

Névnapra. 

Egy kedves kolléganőmnek. 

És kinyitva:

Az elejére a virágot szalagokból csináltam, a belsejébe pedig fehér tollal rajzoltam.

*-*

És itt jönnek a sütik:

Az első Benedeknek egy kis tortácska (20 cm-es tortaformában sütöttem, kis cuki!), névnapjára! Boldog névnapot! Belül meggyes, a tetején pedig tejszínhab és tejföl keverékéből készült a hab! Hmmm naggggyon finommm volt!

Ezek pedig József napra készültek:

Azért vannak becsomagolva, mert már előkészítettem őket a szállításra, amikor eszembe jutott, hogy megörökítsem. És már nem akartam kicsomagolni... Szóval a jobb oldali egy Dobostorta, őzgerinc formátumban :) Az Ízlelő 2013/1. számában találtam és hát ki kellett próbálnom... A baloldalira pedig a Nosalty.hu-n bukkantam, naggyon jól nézett ki a képen, és bizony ízre is igencsak finom. És nincs sok baj vele, merthogy ez sütés nélküli ám. "Kókuszba töltött keksz őzgerinc" néven lehet megtalálni (ez az). Mindkettő csuda finom és még szépek is!

Ez pedig itt egy kis "sósság", szintén a férjemnek. Piros, zöld és fehér túrós-sajtos krémmel töltött kenyérszeletkék ezek: 

                                    

Ezt még csomagolás előtt lefotóztam. A munkahelyére vitte be őket, a sütikkel együtt. Ennek is sikere volt, főleg azok körében akik szeretik a körözöttet... És hát ki az, aki nem szereti? :)

Mivel ezeket most újságból sütöttem íme a receptek fotói:

Tina

Ízlelő

 

Vidék íze

Köszi, hogy benéztél, kellemes napokat! Üdv Ivi