Ketten rózsaszínben

Timcsoca kihívására készítettem ezt az oldalt:
És egy részlet közelebbről:

Felhasznált anyagok: papírok: K&Company és Rayher, texturált karton; miltonkapcsok: Rayher és SBK; papírvirág: SBK; szív gomb: SBK; horgolt virág: saját; tortapapír; mintalyukasztók; barna és bordó folyékony kréta

Nem bonyolítottam túl a techikai megoldásokat, mert kb. 5 napja kezdtem hozzá, és hát nekem ennyi idő (5 késő délután) nem sok mindenre elég. Voltak elépzeléseim, hogy valamiféle cakkos formába írok majd egy hosszabb kommentet, és aköré rendezem a cím betűit, de végülis egyszerűsítettem: nem lett komment (talán majd utólag) és a szöveg is csak simán - egyenesen - van.

A kép alatt a rózsákat művészkéssel vágtam körbe, a "Ketten"-t nyomtattam, a "rózsaszínben"-t kis négyzet-papírokra nyomdáztam.

Történet: Amikor megláttam a kihívást, rögtön ez a rózsás papír jutott eszembe. Már régóta nagyon tetszik, itt várakozott a fiókban, mert amikor megrendeltem még fogalmam sem volt, hogy mihez fogom felhasználni. A nagylányom ugyanis nem nagyon szereti a pinket, úgyhogy jelenkori képhez szóba sem jöhetett. Ezt a fényképet - néhány másikkal együtt - viszont épp nemrég hívattam elő (újra) olyan régimódi filmszalagról, fotolaborban, úgyhogy elég hamar a kezem ügyébe akadt, mint harmonizáló a papírhoz. Ezek után már csak idő kérdése volt, hogy kész leszek-e.

A lányom és a férjem látható rajta, 1992-ben. És mindketten rózsaszínben! Ami kislányoknál akkoriban - mint ahogy manapság is - teljesen természetes volt, viszont apukáknál (azaz férfiaknál) eléggé szokatlan és feltűnő. Persze akkor még jóérzésű férfiember nem nagyon vett magára ilyen színű holmit, csak akkor ha ..., vagy inkább még akkor sem, mert abban a korban még nem büszkélkedtek az emberek a másságukkal. És hogy az én kedves férjem mégis miért viselt ilyet? Természetesen, ő nem "más"! :-) A nadrág, ami rajta van (volt) tulajdonképpen az enyém volt, csak én nem hordtam (Rajtam elég rosszul állt. A szabása nem volt előnyös:-) - mondjuk azt.) Ő pedig abban az időben épp katona volt, és nem volt úgy kistafírozva, mint egyébként. És hát pénz terén sem bővelkedtünk. Ígyhát amikor hazajött szabadságra, azt vette fel, ami volt. És ez a szabadidőnadrág ott volt "gazdátlanul" és nagyon kényelmes és puha volt, és szabályosan kiáltozott a szekrényben, hogy "Hééé, vegyen már fel valaki". (+még rá volt írva, hogy Adidas, ami akkoriban ritkaságszámba ment, bár nem tudom mennyire volt eredeti.) Valójában én voltam az, aki rábeszélte, hogy próbálja fel, jó lesz az, ő meg - mit tehetett - belement, bár vonakodva. Aztán úgy hozzászokott (szerintem meg is szerette :-), hogy később már fel sem tűnt a szokatlan színe. De az utcára soha nem ment ki benne.

És ma meg mi van?? Divatos a rózsaszín a férfiaknak! Én is próbáltam már inget venni neki, de határozottan tiltakozott. Hát mit csináljak, nem akar trendi lenni.

Köszi, hogy benéztél! Szép napot!

ui: azért ilyen sötét a blogháttér, mert a világoson ez a halvány oldal nagyon "láthatatlan" volt. A következő bejegyzésnél talán már visszaállítom, de ha holnap napfénynél sikerül egy jobb képet csinálni, akkor már lehet, hogy holnap. ;-)

Na csináltam képet napfénynél, kicsréltem, de egyenlőre marad a sötét háttér :-)