Ez a rózsa 2007 óta nyílik az udarunkban (remélem az idén is fog majd :-)) egy ilyen négyszögletes dézsában, amit szintén a kedves férjem alkotott. És hogy miért az Ő rózsája? Hát azért mert nekem olyan szerencsém van a zurammal, hogy a mindennapi kerti tevékenységeket, mint pl. a fűnyírás meg a locsolás, mindig ő végzi. Munka után kikapcsolódik vele, meg egyébként is szeret minél többet kint lenni, mindig el tud valamivel szöszmötölni. (Én épp az ellentéte vagyok, szívesebben vagyok bent a 4 fal között, én idebent tudom ezzel-azzal jól eltölteni az időmet.) Az ültetést azért együtt szoktuk végrehajtani: én általában megmondom, hogy hova, ő pedig ássa a lyukat. Bár ez nem mindig célravezető, mert gyakran van ellenvéleménye, és akkor van GOND! Olyankor eszembe jut, hogy jobb lenne, ha magam csinálnám, ott ásnék lyukat, ahol akarok, utólag már csak nem szedne ki semmit. A mi udvarunk ugyanis elég kicsi és Ő éberen őrködik azon, hogy minél nagyobb maradjon a fű mennyisége, és vigyáz rá, nehogy túl sok növényt ültessek a füves felületbe, mert az nagyban megnehezítené a fűnyírást. Hát így dekázgatunk mi ketten az érdekek és a vágyak sikamlós mezsgyéjén :-) Tehát a rózsa eleinte a szabad földbe volt ültetve (oda ahova én mondtam), de sehogyan sem akart szépen fejlődni. A vele egyidőben ültetett rózsatövek mind virultak, ez az egy meg csak szerencsétlenkedett. Így hát ki lett emelve a tömegből és át lett telepítve a dézsába. Nem nagyon hittünk benne, hogy alakul valami, én mondhatni egyáltalán nem bíztam, József azért bizakodott. Ja még annyit, hogy eredetileg próbaként rendeltem az egyik kertészeti csomagküldőtől és a fényképen az erős narancssárga színe volt az, ami miatt kiválasztottam, gondoltam, milyen gyönyörű lesz a lila levendulasövényem mellett egy sor narancsszínű rózsatő. Még jó hogy nem vettem egyből 10-et, mert bizony sosem volt olyan színű mint a képen, meg sem közelítette. Voltaképpen nem bánom, mert ez a halvány szín is gyönyörű, csakhát nem erre számítottam, úgyhogy valamilyen szinten azért mégis csalódás. Én tehát nem bíztam benne, hogy lesz belőle valami, mivel a vele egyidős - a szomszédos kertészeti árudában vett - piros és fehér rózsák gyorsan beindultak. József viszont gondozgatta, nevelgette, és amikor végre virágozni kezdett, hát oly büszke volt magára, hogy rögtön le is fényképezte. Több nézetből is. És persze odahívott és büszkén mutogatta: az ő nevelése. És közben nekem ajánlotta, merthát azért Úriember Ő, tudja jól, hogy a hölgyeknek virággal illik kedveskedni. No de azért azt hozzátette, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha nem vágnánk le a száráról, mert mégiscsak tovább szép így. Elfogadtam hát a felajánlását és beleegyeztem hogy nem vágom le. Csak majd ha elvirágzott. Mert a rózsametszés az én feladatom.
Nos az oldalról is valamit:
A művészkés továbbra is menő nálam: a fényképekből először kivágtam a betűket, úgy, hogy tükörképesen nyomtattam őket egy sima lapra, akkora méretben, hogy jól elférjenek egymás alatt. Utána a képek hátuljára ragasztottam a nagyjából körbevágott betűket, olyan levehetős roller-ragasztóval (nekem Pritt van, nagyon jól bevált), és a szikével óvatosan kivágtam mindet, mert eleve úgy terveztem, hogy a kijövőkből fogom kirakni a cím másik felét. De kevesebb volt egy "K" betűvel, ezt egy narancsszínű Rayher-papírból vágtam ki, és utána meg a szögletes-cakkos lyukasztómmal nyomtam ki a kekszformát. Mintavágó ollóval vágtam még a csíkot ugyanabból a papírból, ezt beraktam a képek alá. Az oldal bal alsó sarkába is kellett valami: nyomdáztam hát néhány virágot és ragasztottam egy kis füvet is. Ez nekem egy kicsit dedósnak tűnik, de azért talán még belefér. Az oldal jobb oladalán is nyomdázással alakítottam ki a cakkokat egy eredetileg ovális virágnyomdával, de csak a felét nyomtam rá az oldalra, a másik fele lelógott. Hana körcimkéjét írásvetítő fóliára nyomtattam, kivágtam és erre írtam a tényeket. Még néhány pillangó, a cím alá egy BasicGrey kaparósmatrica, a bal sarokba egy kis szalag+gomb, meg az egészet körbetintázni zölddel és kész is. Leírva elég gyors és hipp-hopp, de megcsinálni nekem eltartott kb. 2 hónapig. Sajnos lassú vagyok és sokat agyalok a dolgokon. Apukám mondta sokszor: "Hamar munka sosem jó" Hát ez a tanítása jó mélyen belémivódott :-)
Hát mára ennyi. Köszi hogy jöttél!
Na még 2 részletfotó:
