Vasárnap láttam Veka blogján ezt a jópofa dolgot: "fotózz minden nap októberben". Igencsak megtetszett az ötlet. Sabeehoz benézve pedig, ahogy magyarul is elolvastam a napi feladatokat, méginkább. De nem jelentkeztem be akkor még, mert fogalmam sem volt, hogy hogy viszonyulok majd a minden napi fotózáshoz, mivel annyiszor elfelejtettem már az életben a jó kis pillanatokat lefényképezni :( De talán épp ez az, ami miatt bele kell vágni, hátha ezzel egy kicsit fejlesztem a fotó-szitukat felismerő képességemet :)
Szóval úgy voltam vele, hogy ha több napig sem felejtek el fotózni, akkor csatalkozok, vagyis közzéteszem őket itt a blogomon és még az is lehet, hogy egyszer egy minialbumot is csinálok belőlük :) ÁÁÁ na ezt azért nem annyira gondolom komolyan, csak jó néha elképzelni dolgokat :)))
Most, hogy már 2 nap fotóztam, azt képezelem, hogy menni fog :))) Bízni kell, és akkor oké lesz, ugye? :)))
Tehát itt az első napi képem, mégpedig az ITT ÁLLOK-ra. hát a lábam a legkevésbé van benne, de állok, ez nyilvánvaló, mivel a székem is ott van mellettem, üresen :D (bár nem a legelőnyösebb ez a kép, a hasam meg a fülem és eléggé kiáll :S)
Úgy történt, hogy egyszer csak eszembe jutott a munkahelyemen hogy úúúú fényképezni KELL és akkor, azon nyomban felálltam a gép mellől és már fotóztam is, mielőtt még eloszlik az agyamból a felismerés, vagyis elfelejtem :O És milyen jól tettem, mert bizony sem előtte és sem utána nem jutott eszembe, max. itthon de azt azért mégsem akartam, annál talán ez mégiscsak jobb. Nos igen, arcos lett, de legalább mosolygok :) Munkahelyen, mosolyogva, már ezért megérte fotózni!
Második nap. A téma: EBÉDIDŐ. Háááát ezt bizony el-fe-lej-tet-tem. :(((( Mert ugyanis kedden ebéd után véradáson voltam, és hát az ebéd közben is azon járt az agyam, hogy vajon tudok-e most vért adni... Merthogy az idén még egyszer sem sikerült a 3 próbálkozásból, alacsony volt a hemogolbinom. Utoljára már szedtem rá vastablettát, úgyhogy most nagyon nagyon kíváncsi voltam. Éssss sikerült! Fölötte voltam a hatérértéknek, szóval ez most nem volt gond. Azonban a vérnyomásom kissé alacsony, így most majdnem amiatt hiúsult meg. De a doki bácsi újra megmérte, a másik karomon és ott már jó volt, 120/90... Most jut az eszembe, hogy az ott kapott "donorélelmezést" is lefotózhattam volna - 1 nápolyi, fél liter ásványvíz és 500 Ft kajautalvány - dehát ez sem volt akkor-ott az eszembe (hát épp erről beszélek!!! :O utólag már könnyű okosnak lenni) Úgyhogy a 2. fotó kimaradt. (De egyik nap lehet, majd csalok kicsit, mert szeretném ha nem hiányozna túl sok, és ez nem annyira nehéz feladat, hogy ne lehetne pótolni :)))
Harmadik nap. Téma: EZ TÖRTÉNT MA. Egészen fél hatig azt hittem hogy ma semmi sem történik. Vagyis dolgoztam és dolgoztam... egy rettentően fontos anyagon: a cégünk kb. 2600 munkavállalója számára odaadandó BÖGRÉK-hez készítettem egy nagyszabású táblázatot. :)) Mert nem mindegy ám, hogy ki kitől kapja meg a bögréjét! Úgyhogy a HR olyannyira koordinálja a dolgokat, hogy én, mint HR-es, listát készítek, és minden "közvetlen felettes" pont annyi bögrét kap majd kézhez, hogy a beosztottjainak épp egyet-egyet át tudjon adni. Már a múlt héten elkezdtem ezt a táblát, akkor a főnökömnek átküldtem, ma visszakaptam és az általa szükségesnek ítélt javításokat vezettem át. Tudom, tudom, lehet ámuldozni, hogy ez egész nap kitartott. :)))) na jóóó, nem egész nap, mert közben ebédeltem is (már megint nem jutott eszembe a fotó!) és néhány ügyfél is volt nálam, meg egy másik táblázatot is csináltam :), na de amúgy meg nem lehet csak úúúgy, kutyafuttában megcsinálni egy ilyen fontos "bögrés táblázatot". :)))) Többször át kell nézni, oda-vissza ellenőrizni, nehogy valaki kimaradjon, vagy valahová sok bögre kerüljön. Nem is gondolná az, aki nem csinál ilyet, hogy mennyi vacakolással jár egy ilyen egyszerűnek tűnő dolog :))) Szóval mielőtt hazaindultam volna, lefotóztam a monitoromat, rajta a bögrés táblázattal, merthogy ez tűnt a mai nap legjelentősebb történésének. Gondoltam, ha ez van, akkor EZ VAN...
Azonban, amint az autómhoz értem, ezt láttam a kocsi ablakában:
Igeeeen, ez egy kismalac, aki épp kifelé kukucskál az ablakon :)))) mágnesesek a talpai és azokkal kapaszkodik :) És vigyrog, ezt biztosra mondom, igaz itt nem látszik a szája, de ha az orra alá benézek akkor bizony tényleg látszik hogy vigyorog :) Cuki, ugyeee? :))) És még egy kis doboz bonbon is volt az ülésen. :) Hát ilyen meglepi fogadott, az eseménytelen nap után, miután a munkavállalók és feletteseik neve és a bögrék pöttyei vagy nem is tudom milyei - mivel még egyet sem láttam közülük, de annyit azért mondtak róla, hogy a vállalati célok lesznek rányomtatva :O - táncoltak az idegvégződéseimen. Szóval asszem, megérdemelten került a kis malacka ennek a napnak a megörökítésére, és én is megérdemeltem ezt a meglepit egy ilyen gúvadós szemű nap után. Köszönöm a meglepőmnek!!! :)
Szép napot holnapra! :)
